Adomák
Adomák
Ilyen zavaros múltja és jelene még csak a nép adomáinak van. Ezek a röpke apróságok hitel nélküliek, mint a mesék, de a mese természetfeletti világával semmi közük. A való élet levegőjében élnek, valószerű köntösben kacérkodnak, s ha csak tehetik, ismert emberek nevéhez tapadnak, de mindig képtelenebbek és alakoskodóbbak, mintsem hogy magukat komolyan elhitetnék. Egyedüli és soha szem elől nem tévesztett céljuk, hogy elmések legyenek és kacagtassanak. A mi józan és eleven eszű síkföldi népünknek, talán éppen az értelmi erő túlsúlya miatt, hatalmas adomázó ere van. Ehhez pedig fáradhatatlan lelemény is kifogyhatatlan humor szükségeltetik. Az érzelem és képzelem költői temékeinek ismétlése mindig újból foglalkoztatja a felidézett képzetek és érzések kaleidoskopját, de az adoma avúl, élét veszti s elmarad az újszerűségéhez, alkalomszerűségéhez és váratlan fordulatához fűződő hatás. Ez tette rugalmassá, gyorsan terjedővé és a legtöbb esetben rövid életűvé is. Ezért lépi oly könnyen át a nemzetiségi határokat és a szoros értelemben vett naiv költés hatáskörét. Mint részben már tudatos műfaj tele szivárgott a felette álló társadalmi rétegek termelésével és hazainak, sőt helyi érdekűnek (rátótinak, torockóinak stb.) árúlt sok mindent, a mi idegen.
