Kúthy művei
Kúthy művei
Így lép az írói pályára az Athenaeumban, 1838-ban, s rövid pár esztendő alatt kivívja a közelismerést. Elbeszélései, színművei rohamos gyorsasággal jelennek meg: 1838-ban szomorújátéka, Ariadne, 1840-ben történeti drámája, I. Károly és udvara s szomorújátéka, Fejér és Fekete, 1841-ben Polgári Szózata Kelet népéhez, e laza politikai irata, és 1842-ben megindúl beszélyeinek gyűjteménye, mely kötetről kötetre jobban hódít. 1843-ban az Akadémia és Kisfaludy-társaság tagjai sorába fűzi, gróf Batthyány Lajos magántitkárának hívja meg; s egyszerre az irodalom arszlánja, az irodalom grófja lesz.
Szép, férfias arca, fekete haja, nagy lelkes szeme, rokonszenves hangja, finom modora és szellemes társalgása miatt az előkelő körök kedvence, ki fényes estélyeket ad, s pazar termeiben Budapest kiváló szellemei gyűlnek össze. S a mikor bő költekezése következtében csődbe jut, elárverezett párizsi bútorait a főváros hölgyei vásárolják meg és ajándékozzák neki vissza. 1846-ban megindúl a Hazai Rejtelmek, ez izgalmas regénye, 1848-ban előbb gróf Batthyány Lajos, majd Szemere Bertalan oldalán működik Pesten és Debrecenben: de politikai hivatása és befolyása még ekkor is vajmi csekély. Neve, híre, dicsősége irodalmi érdemein, talán inkább elbeszélői sikerein alapszik.
Kúthy Lajos.
Mert kétségtelen dolog, hogy Kúthy fényes sikereket aratott a közönség előtt, beszélyeinek nem annyira belső értéke, mint inkább zaklató hatása által. A művészi mérsékletet, a nemesebb alkotás éltető elemét csakhamar eldobta, és hajszolta az érdeket; képzeletének mindig szabad csapongást, nem egyszer szilaj kicsapongást engedett a romanticizmus indítékaiban, fogásaiban, eszközeiben. Szinte úgy tetszik, ha a Kúthy költői világába tévedtünk, mintha a borzalmak és szertelenségek földére jutottunk volna, a hol a gonoszok és őrültek váltakoznak és kergetőznek egymással a féktelen indulatok viharában zihálva, míg kimerűlten és megtörten össze nem esnek. Megható és megrázó végök rendszerint az őrülés, szívrepedés, mérgezés, legyilkolás, vizbe ugrás és levegőbe röpítés. A bibliai Heroida a János fővételében, Elea, a pogány magyar leány, az Elea kövében, Etele, a II. Endre korabeli Szökevényben, Piroska a társadalmi Divatképben, a költő Alfréd az Alkalmi versben, az olasz Leoni a Tőr és Feszületben, Luise a Mátkaáldozatban, s a kacérkodó Adelaide a Színésznőben egyaránt megőrül; Eleának aztán még a szíve is megreped, mint Natáliának a Sír vadrózsájában. A világszép királyasszony Cleopatrában ép úgy megmérgezi magát, mint a szerencsétlen Szenczy grófnő a Balitéletekben, a feleséggyilkos Lázár Kálmán gróf a Szerelemféltőben, míg Ceylon gróf az ereit vágja föl az Eskű órájában. Mohamed, Konstancinápoly hőse Az ifjú császárban ép úgy leszúrja szerelmesét, mint a féltékenykedő Viktor Lehelke halálában a nejét, mig Sámson Delilában a romok alá temeti kedvesét. A csalódott Szelima a Szökevényben ép úgy a vízbe ugrik, mint a csalódott vicomte Deraume a Színésznőben; s az iszákos Börvey a Férj és nőszeszélyben a pincebeli lőporral ép oly elszántan a levegőbe röpíti a házasságtörő asszonyt és házi barátot magával együtt, mint Olympia a Temerini hősnőben a magyarok ellen összeesküvő anyósát és rácait. S ez az őrülés, szívrepedés, mérgezés, legyilkolás, vízbe ugrás és levegőbe röpítés, mint a rémes rombolás annyi lázas módja, néha nem is egyenként, hanem halmozva jelenik meg: a Hazai Rejtelmekben dr. Márknak egész emberirtó gyára van, mely törvénytelen gyermekeket, álörökösöket, hülyéket, némákat, holdkórosokat készít és szállít nagyban és kicsinyben. Kúthy e regényében nem annyira hazai, mint idegen rejtelmeket rajzol, mert a negyvenes évek magyar társadalma még sokkal egyszerűbb, semhogy e regény riasztó képe hű mása lehetne. Az író a francia Sue irányának hódol s a művészi célt az érdekfeszítésben keresi. S meg kell vallani, hogy ha a lélek és szív festésében felszínen marad is, s ha a megható és megrázó véget nem fejleszti is következetesen a szenvedély természetéből, megragadó részleteket, meglepő fordulatokat és csattanó helyzeteket mindig ad, s a figyelmet mindig nemcsak leköti, de a legtöbbször lenyügözi és megigézi. S mindenekelőtt ebben található meg népszerűségének és hatásának titka; aztán abban a csodálatos és gazdag nyelvben, mely tolla alatt néha úgy megárad, hogy olykor az értelem is belefúl; de ha mérsékelni bírja, mindig meglep és megveszteget bőségével; végre azokban a színes és eleven leírásokban, melyeket az Alföld életéből föstöget: a szállító parasztok, a délibáb, a lápszigetre szorúlt farkas, a besztercei lápvidék és annyi más ragyogó és el nem muló képek.
