Vachott Sándor
Vachott Sándor
Az Athenaeum költői nemzedékének egyik legtehetségesebb tagja Vachott Sándor. Gyöngyösön született 1818-ban, tápiósági birtokán gazdálkodott s eszményi lelkű nejével, Csapó Máriával közösen áldozott a múzsáknak. A szabadságharc után sok zaklatást kellett szenvednie, a miért gyermekkori barátját, az üldözött Sárosy Gyulát házába fogadta. A szenvedések súlya alatt megtört költő 1891-ben a budai tébolydában fejezte be életét. Ábrándozásra hajló, gyöngéd kedélyének hű tükre költészete, melyet az érzés őszintesége és harmóniára törekvés jellemeznek. A családi élet boldogságát kevés költőnk szólaltatja meg igazabb és melegebb hangokon, mint Vachott. A régi patriarkális erkölcsök meglepő rajzát találjuk néhány életképében, melyekben nagybátyját, Vachott Györgyöt énekli meg (Az őstelek, György úrhoz, György úr halálakor stb.). A Kornélia emlékezete című elégia szép emléke a nővére, Erdélyi Jánosné iránti rajongó szeretetének. Nagy hatást tett A külföld rabja című költői beszélye. Talán saját tragikus végzete előérzetében írta e költeményt, melyről Vachott Sándorné azt mondja, hogy »nemcsak a szerencsétlen Lovassy László, de az ő sorsának is hű képe, a költő saját szenvedésének is megörökítése«. Költeményeit teljes kiadásban a Kisfaludy-társaság bocsátotta közre 1869-ben Tóth Lőrinc szép emlékbeszédével.
Vachott Sándor.
Vachottal rokon szellem Kerényi Frigyes, egy eperjesi német család sarja, kinek első költeményei Vidor Emil névvel jelentek meg az Athenaeumban. Az a kép, melyet Boldog Világ című költeményében dalairól ad, egyúttal ez irány többi lírikusának költészetét is jellemzi:
A dalvilág, boldog világ,
Itt bizton elteszem magam,
Kis lombos nyári sátor az,
Hol fel s alá a képzelet
| És népe oly szelíd! |
| Ha van, mi háborít. |
| Hol nincs forró sugár, |
| Mint házi lányka jár. |
Rokonszenves tehetség, de a magyar nem lévén anyanyelve, a költői kifejezés sok küzdelmébe kerűlt s ez meg is látszik költeményein. Maga is érezte e fogyatékát s ez egyik oka lett kedélye meghasonlásának. Petőfivel és Tompával benső barátság fűzte össze s velök versenyzett az Erdei lak megéneklésében. 1850-ben kiköltözött Amerikába, hol honvágyától megőrülve, 1852. év tavaszán égő kemencébe ugrással vetett véget 30 éves életének. Hozzá írta Tompa Levél egy kibujdosott barátom után című gyönyörű elégiáját és Vachott Sándor Egy ifjúnak, ki messze útra kelt című költeményét.
