Irodalmi kritika
Irodalmi kritika
IRODALMI ÉLETÜNKBEN, még az Aurora-kör idejében is, hiányzott a fejlődésnek egy fontos tényezője s e hiány hovatovább mind érezhetőbb lett. Nem volt kritikánk, mely elvek tisztázásával, általános szempontok kitüzésével az irodalmi fejlődést egészséges irányban vezette, a közönség ízlését, olvasmányait ellenőrizte volna. Kölcsey már jóval előbb hangoztatta a komoly műbirálat szükségét, s példát is adott, hogyan bíráljunk. De a népszerűtlenség, melyet fellépésével magára vont, korán elnémította ítélő szavát. Íróinkat Kazinczy bókjai, jóakaratú vállveregetései sokkal inkább elkényeztették, semhogy a legszelídebb észrevételt vagy kifogást is eltűrték volna. Hazafiatlanságot láttak abban, hogy a kritikus gáncsoljon valakit, a ki hazafias lelkesedésből vett tollat kezébe. Így aztán nem csodálható, hogy a dilettantizmus, s ezzel a kontárkodás és ízléstelenség, mindjobban elharapódzott irodalmunkban, különösen az egyre szaporodó folyóiratokban találva bő talajt a burjánzásra. Az ifjabb írói nemzedék, mely az Aurora-körhöz csatlakozott, érezte a bajt és útját akarta vágni irodalmunk elsekélyesedésének. »Oly korban – írja Toldy a Felsőmagyarországi Minerva 1828. IV. kötetében – midőn szomszédaink lieteratúrája fénypontján áll, midőn mi magunk megbarátkoztunk a külföld nagynemű lélekmíveivel; oly korban nem ballagni, hanem szökni kell, hogy a mívelt olvasó várásait kielégíthessük. Míg mi ízlés, lélek nélkül költünk, hagymázban fordítunk, míg a tudatlanság, vakság, félszegség, tanítói méltóságot usurpál: várhatunk-e szebb jövendőt? Miért kimélet, sőt még buzdítás az ilyennek? Szűnjünk meg azt hinni, hogy nálunk még korán jő a kritika; sőt valljuk meg, igen is elkéstünk vele.« Ettől a felfogástól vezetve, az Aurora-kör már 1825-ben tervezte egy kritikai folyóirat megindítását, de Bajza, kire a szerkesztést bízni akarták, nem lévén még pályájával tisztában, tartózkodott attól, hogy ily merész vállalkozásra adja fejét. Rövid időn azonban kitűnt, hogy mégis ő az, ki hivatva van Kölcsey örökébe lépni, s a tehetségtelenek és az irodalmi áltekintélyek ellen a hadjáratot megindítani.
