Bajza mint színházigazgató
Bajza mint színházigazgató
Munkásságának java részét, a szerkesztés mellett, Bajza ez időben a magyar színügynek szentelte. Már 1836-ban alapos cikkeket írt Helmeczy Társalkodójában és a Kritikai Lapokban a magyar lapok, főleg a Rajzolatok és Regélő kontár színi bírálói ellen. Mikor aztán létrejött a pesti állandó (akkor még megyei) magyar színház, Bajzára kettős szerep várakozott a színügy terén. Az Athenaeum játékszíni krónikájában Vörösmartyval együtt megalapította elvszerű színi kritikánkat, főgondját a színészek képzésére fordítván; mint a megnyílt állandó színház első igazgatója pedig szervező tevékenysége által volt üdvös befolyással színművészetünkre, melynek nemzeti misszióját nagyon jól ismerte. Ez állásról egy év múlva már leköszönt; de e rövid idő alatt is hathatósan közremunkált drámánk nemzetiesebbé tételében. Lemondása után annál nagyobb buzgalommal folytatta játékszíni krónikáját. Henszlmann ellenében védelmére kelt a francia romantikus drámának és színi tekintetben is hatásos nemzeti drámát sürgetett; Egressy Gáborral szemben a művészeti idealizmus jogainak igyekezett érvényt szerezni. 1843-ban, midőn az Athenaeumot hét évi fennállása után megszűntette, azzal a tudattal tehette le kritikusi tollát, hogy célja, a magyar irányú dráma, el van érve, mert Nagy Ignác Tisztújításával, Szigligeti Szökött katonájával, Vahot Imre Országgyűlési szállásával a nemzeti elem ez időben diadalmasan bevonúlt színpadunkra.
