Mint nyelvész
Mint nyelvész
Mint nyelvész, nemcsak szerkesztésekkel s birálatokkal, hanem mint nyelvtudós is résztvett az Akadémia munkásságában. A nyelvújításban, bár Kazinczy főelveit helyeselte, mégis mint mérséklő haladt, biztos nyelvérzéke s a régi magyar nyelv és irodalom alapos ismerete által. A grammatikai kérdésekben határozottan Révai követője is rendszerének erős bajnoka; ő vívta ki, határozott fellépésével s érvei súlyával, hogy nemcsak a nyelvtudományi osztály, hanem a teljes akadémia is a Révai rendszerét fogadta el s e szellemben állapította meg a Helyesírás szabályait is, melyeket aztán az egész irodalom elfogadott. A régi nyelvemlékek s a tájszavak gyűjtését is ő sürgette legelőbb s legerősebben, ez által a neologizmust igyekezve mérsékelni. Mint költő jó példával ment elől; elfogadva minden helyesen alkotott s szükséges új szót, de apró cikkekben rendszeres csatározást folytatva a szükségtelen és rosszul alkotott szók ellen – s mindaz ellen,
Ki mindig új szót fúr, farag,
A leghelyesbet százfelé csigázza.
A leghelyesbet százfelé csigázza.
