A szabadságharc után
A szabadságharc után
Az 1848–1849-iki szabadságharc politikai küzdelmében Vörösmarty csak mint képviselő vett részt. Nem is vágyott egyébre: csak a nép bizalma által akarván költői érdemeit s munkásságát jutalmaztatni. Az egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanszékét ajánlotta fel neki báró Eötvös, de ő azt sem fogadta el, Garayt ajánlotta maga helyett. Más hivatalt is nyerhetett volna, de ő mindent elutasított magától; csak a forradalom végszakában, a Szemere-minisztérium alatt, fogadta el a kegyelmi biróságot, melyet szelid lelkével megegyezőnek s igazságérzetét megtisztelőnek talált. A kormányt és az országgyűlést – noha ebben egyszer sem szólalt fel, – a haza ügyéhez a veszélyben is híven, Debrecenbe s Szegedre is elkisérte. A világosi fegyver-letétel után, mint mindenki, ő is menekűlt. Egy ideig, mig a vihar első rohama kitombolta magát, bujdosva lappangott barátainál Szatmármegyében. Itt írta Csanády Jánosnál: Emlékkönyvbe című költeményét, mely oly híven fejezi ki kétségbeesett hangulatát. 1850 elején Pestre tért vissza s jelentkezett a hadi törvényszéknél, mely akkor már enyhébbre változtatta előbbi szigorát. A bukó Haynau bosszús kegyelme kétszáz s néhány társaival őt is fölmentette. Már ekkor beteg volt, testben, lélekben megtörve. Pesten nem volt mit keresnie. Írni, dolgozni nem tudott, nem is akart. Elvágyott a fővárosból – s költségkimélésből is falura költözött – szülőfalujába, Nyékre. Az akadémiától ötszáz forint rendes tagi fizetése, s a nagylelkű gróf Batthyányi Kázmér által neki ajándékozott telek után is ötszáz, összesen ezer forint évi jövedelme volt. Öt évig élt még, lassú haldoklással. »Kedélye fel volt dúlva, mint a haza földje, mint az alkotmány, mint a nemzetiség: rom volt, mint Magyarország«. Mégis nagy megerőltetéssel s kényszerűségből befejezte Lear király fordítását, melyet 1847-ben megkezdett s aztán félbehagyott volt. Olykor be-benézett Pestre, hogy orvosa, Kovács Sebestyén Endre, tanácsát vegye s ilyenkor elnézett az irodalmi körökbe is, hol áhitatos tisztelettel fogadták s vették körül…
