Visszatekintés
Visszatekintés
A MÚLT SZÁZAD TUDÓS, latin historikusai összegyűjtötték a hazai történet anyagát és vaskos köteteikben, latin nyelven elvégezték annak külső, kritikai csoportosítását, kortani és nemzedékrendi tisztába hozását. Bár a magyar nemzetben mindig szerfölött élénk volt a történeti érzék, és bár egy múlt századi szellemes utazó szerint a bécsi udvari könyvtár olvasói közt mindjárt meg lehet ismerni a magyart, mert az hazai történetének komoly műveit tanulmányozza: Pray, Katona és Kovachich munkái, minden tudományos érdemök mellett sem válhattak igazán nemzetiekké, sem nem tűzhették ki a múlt megvilágítása által a jelenen át a jövőhöz vezető útat.
És ebben nem csupán a nyelv, a régi jezsuita latinság szolgált akadályúl, mely bármennyire felpiperézte magát klasszikus reminiszcenciákkal, mégis mindig irdatlan maradt; nem is a nehézkes, a modern literaturától és annak formáitól annyira elütő stílus, sem a tisztán chronologiai, tárgyi csoportosítással nem törődő előadás; Verbőczy országában, hol a magyar anyanyelv mellett a deákot mintegy atyai nyelv gyanánt tisztelték, »mely a férfit megkülönbözteti a nőtől, a nemzetet a plebstől,« legalább a tanúlt olvasó közönség nem riadt vissza még az iskolában is a tanítás nyelvéül szolgáló latintól. Hanem Praynak és Katonának szigorúan felekezeti iránya nem elégítette ki a felvilágosodás századát, és a múltban már más problemákra nézve. Azonkívül, József császár ideje óta egyre nőtt a németűl tudók és olvasók száma, kik az akkor elterjedt német történeti műveket is forgatták, és honi művekben keresték az ott előadott tények megerősítését, bővítését vagy cáfolását.
