E kor drámai irodalmának áttekintése
E kor drámai irodalmának áttekintése
Már a forradalom előtt Szigligeti uralkodott a nemzeti színház műsorán; minden évben nehány új darabját adták elő; a forradalom után is ő a műsor legbiztosabb támasza. Mennyiség tekintetében a drámai produkció a forradalomtól a kiegyezésig egyáltalán nem meddő. 1850-től 1867-ig nem kevesebb mint kétszáz új darabot adnak elő a nemzeti színházban, átlag 11 darabot minden esztendőben. Bayer összeállítása szerint 55 tragédiát, a többi vígjáték, népszínmű, társadalmi dráma. Új nevekben sincs hiány. 1850-ben tünik föl Dobsa Lajos 3 darabbal; (de már 1848-ból is van egy vígjátéka: Március 15., mely azonban csak egy előadást ér. Bayer.) Vahot Imre, Szigeti József, Obernyik folytatják drámairói munkásságukat; Szilágyi Sándor, Komlósi, Csalóközi gyorsan eltünő kisérleteket tesznek a színpadon; Hegedűs Lajos 1851-ben lép föl két drámájával; 1852-ben találkozunk először Kövér Lajos nevével; ekkor aratott nagy sikert Jókai Mór Dalmájával; 1854-ben Éjszaki Károly lép föl először; 1851-ben Jókai Könyves Kálmánjával és Hegedűs Lajos Bíbor és gyászával (első előadása 1856.) nyerik meg Tomori Anasztáz száz aranyát, mely történeti műre volt kitűzve; ugyanezt a két tárgyat dolgozta föl ugyanakkor Berényi Antal, ki fiatalon halt meg, Szigeti Vén bakancsosa is ez év terméke. 1856-ban 29 új darab kerűl előadásra; egy kétfelvonásos vígjátékra hirdetett pályázatot a nemzeti színház igazgatósága, a beérkezett művek közül kiválasztotta a jobbakat, előadatta s előadás után állapította meg, melyik érdemli meg a jutalmat. Ezt Szigeti József Becsületszó című egyfelvonásos vígjátéka nyerte. E pályázat eredménye volt a többi közt Dobsa kedves aprósága: Egy nő, kinek elvei vannak. Szigeti József Becsületszója. – Szigligeti Világ Ura, Dobsa IV. Lászlója, Obernyik Brankovicsa is ez év termékei; új nevek Gajzágó Salamon, Beöthy László, később Vajda János (Ildiko), Tóth Kálmán, Greguss Ágost; 1862-ben Berczik Árpád és Balázs Sándor; 1864-ben még Szarvas Gábor is megjelenik a küzdő téren, a honnét csakhamar visszavonúl; a régibb írók közül a 60-as évek elején Fáy András szólal meg, 1866-ban, az új idők küszöbén, megjelenik Szász Károly két darabbal, Jámbor Pál, Kvassay Ede, Rákosi Jenő Aesopusával, Zichy Antal s mások.* Nemsokára föl fognak tűnni Toldy István, Dóczi Lajos, Tóth Ede, Csiky Gergely, Váradi Antal, Bartók Lajos, Bercsényi stb.; tehetségük javával fogják gazdagítani színpadunkat Rákosi Jenő, Berczik Árpád, a legújabb időket új embereikkel nem számítva. De mi csak 1867-ig kisérjük a fejlődést. 1867 némileg fordulópont. Új tehetségek, új irányok keletkezése új időben új fejlődést indít.
L. Paulay Ede: Drámairodalmunk a nemzeti színház megnyitása óta és Bayer József gondos összeállításait a magyar drámairodalom történetében. II.
Szigeti József. (1855.)
Ennek az eléggé bő produkciónak a forradalomtól a kiegyezésig igen egyenetlen a belső értéke. Nem oly értéktelen, mint rendesen feltűntetik. Az írók közt vannak izmosabb tehetségek, kik szerencsésebb viszonyok közt talán magasabbra lendűlnek, de minden bizonynyal nagy technikai készséget érnek el; a korszak végén megjelenőkről nem szólva, és Szigligetit nem is számítva, Dobsa Lajos, Kövér Lajos, Szigeti József, számottevő tehetségek, kiknek ereje nyomot hagyott a magyar színpadon. Mily nehézségekkel kellett küzdeniök abban a szomorú időszakban, melyben az emberek csüggedten, fáradtan, sok keserűséggel és kevés reménynyel a szívükben élték napjaikat! Kevés ember keresett műélvezetet a színházban; a régi dicsőség említése a kételkedés kínját ébresztette a szívekben. A tradiciók megszakadtak, a képzelet alaktalan játéka vagy a mindennapi élet jelentéktelen mozzanatainak rajza lépett az energikus nemzeti föllendülés tartalmasabb képeinek helyébe. Annyira nem satnyúlt el a magyar élet, hogy a színház mulatsága kárpótolta volna az elvesztett szabadságért. A hazafias érzés utat-módot talált a színpadon is megnyilatkozni, de gazdagabb drámai élet még sem fejlődhetett. Még a népszinmű mutatja a legszerencsésebb fejlődést. A nép életét kevésbbé érintette a forradalom katasztrófája; a nép romlatlan erejének rajza kedves képül szolgált a csüggedt elméknek.
