Regényeinek tárgya
Regényeinek tárgya
Legtöbb regényének tárgyát a jelenből vagy a közelmúltból választotta. Meséit szereti valamely népszerű eszme vagy emlékezetes esemény körül szőni. Így a Magyar nábobban (1854) a régi magyar tivornyázó, zsarnokoskodó és absentista, léha nemesség eltünését rajzolja az új idők nemesei, Széchenyi és társai előtt, folytatva tárgyát a Kárpáthy Zoltánban (1854.) Az Új földesúrban (1863) a magyar földnek és életnek az idegenekre gyakorolt átalakító, meghonosító hatását példázza a Bach-korszak fonákságainak képei közt, melyeket a Fekete vérben (1892) is kipellengérez. A Politikai divatokban (1864), a Kőszivü ember fiaiban (1869), a Tegnapban (1881) és a Tengerszemü hölgyben (1889) a szabadságharc zajába vezet. A Szerelem bolondjainak (1868) hátterét az 1863-diki nagy alföldi inség képezi. Az Eppur si muove (1872) a magyar irodalom és művészet régi apostolainak küzdelmét festi századunk elején a részvétlenséggel és előítéletekkel. Az Egy az isten (1877), a forradalomról az olasz háborúig terjedő korszakot öleli föl; a Névtelen várban (1878) pedig az 1809-iki magyar nemesi fölkelő seregnek sokszor gúnyolt vitézségét veszi védelmébe. A Rab Rábyban (1879) József császár újító rendszerének a nemzeti konzervatizmussal való küzdelmét találjuk. Mindez nem filozófiai, a viszonyok legmélyére ható vagy új felfogással, de rendkivül éles, ragyogó világításban s a népszerű elemek, kedves hagyományok és adomás vonások felhasználásával. Mint korképek, egy-egy időszak mozgató eszméinek, törekvéseinek jellemző alakokban és cselekvényben való feltüntetésére legjelesebbek s a valóban kitünőek a Nábob és Új földesúr, melyeknek keletkezését érdekesen beszéli el emlékezéseiben. Emlékezetes elemi csapások: a pesti nagy árvíz, a felvidéki halálos járvány, a komáromi nagy földrengés, az országos éhség és több más, előfordúl regényeiben s kétségkivül fokozza ezek hatását. Ily eszmék és események körül gazdag feltaláló képessége érdekes, bár szertefolyó meséket sző. Kalandozó fantáziájának toluló, áradó képeit nem mindig foglalja kerekebb, erősebb szerkezetekbe tudatos műgond, s nem egy regényének egyes jelenetei, epizódjai sokkal formásabbak, mint az egész regény. Jelenetei, alakjai, képei, leírásai mind erről a kiapadhatatlan, örökös tevékenységben levő, néha nagyon is merész képzelő-tehetségről tesznek bizonyságot. Arról stílje is, mely rövid mondataiban tele van képpel, ellentéttel, ötlettel, tréfás közbevetéssel.
)
