A forradalom után
A forradalom után
A forradalom legyőzetése után az ő neve is annak a harminckét írónak lajstromába kerűlt, kiknek a törvényszék kivégeztetését kivánta. Soká rejtőzködött a borsodi Bükk rengetegeiben; de utóbb az irodalom amnesztiáltatván, az ő üldöztetése is megszűnt s visszatérhetett Pestre. Forradalmi és csataképei s a Bujdosó naplója (1850, 1851) voltak első kiadott kötetei; a költészet politikája. A közrémület, a halálos szorongás napjaiban e könyvekkel úgy szólván Jókai az első, ki a közelmúlt dicsőségének ragyogó, izgató festéseivel a zsibbadó nemzetbe lelket önteni törekszik. Ugyanannak az igyekezetnek képezik mintegy folytatását a Véres könyvben (1855) a keleti háború képei, melynek fejlődésétől a nemzet szabadulását várta. Ez egyenesebb politikai célzatok mellett, az önkényuralom szomorú napjaiban, a magyar szellemi élet elevenségét alig táplálta valami sikeresebben, az irodalom és a közönség körében egyaránt, mint Jókai lankadatlan, kifogyhatatlan, mindig érdeklő írói munkássága. Nincs is e korszak magyar életének művészibb és jellemzőbb képe, mint az Új földesúr (1863). Hogy ebben a politikától teljesen elzárt s mégis a politikát teljesen uraló magán- és társaséletben nemzeti eszményeink az elfojthatatlan tűz erejével élnek és harapóznak tovább: ennek szításában Jókai hirlapírói (Remény, Délibáb, Vasárnai Ujság) és költői munkásságának oroszlánrésze van. Novelláinak és regényeinek hosszú sorával ő tudja legjobban éreztetni a közönséggel, hogy a külföldi regényirodalom sem nem elégséges, sem nem az igazi szellemi tápláléka. Még színművei közt is, melyek írói árnyoldalait élesebb világításban mutatták, van egy, mely nemes és költői hazafias páthoszával évtizedekig lelkesítő hatással volt: a Szigetvári vértanúk. A nemzeti élet hajnalhasadását is az ő 1858-ban megindúlt élclapja, az Üstökös jelzi először: a világ folyásából új reményt merítő, új erőhöz jutott magyar szellem itt kezd elsőben a gúny szárnyain föléje emelkedni hátráló ellenségeinek. Humora pompás fajképeket teremt benne, mint Tallérossy Zebulont és a Politikus Csizmadiát, s itt teszi közzé nagy hatású politikai költeményeit, melyekben a szerkesztés és verselés lazasága mellett is, annyi jóízű tréfa, annyi lelkes páthosz, a nemzeti emlékeknek oly varázsos felidézése van (Pro és contra, Tallérossy episztolája, Magyar divat, Utca szegletén ül a csonka hős) s az önkényuralmat követő, úgynevezett »kis forradalom« hangulatának oly jellemző kifejezést adnak, hogy az irodalomtörténetnek méltó róluk is megemlékezni.
