A NYAKTEKERCS. Jynx torquilla L. 1758.
A NYAKTEKERCS.
Jynx torquilla L. 1758.
Jynx torquilla L. 1758.
[Yunx torquilla L. – Picus jynx PALL. – Jynx punctata, arborea BRHM.]
XIII-ik tábla
KAKUK CUCULUS CANORUS (L) NYAKTEKERCS IYNX TORQUILLA L
KAKUK CUCULUS CANORUS (L) NYAKTEKERCS IYNX TORQUILLA L
Népies nevei: tekerincs (Dunántúl); nyakforgató; nyaktekergető.
Jegyei: pacsirta nagyságú, szélesebb farktollú; torka agyagsárgás, finom barnásfekete hullámvonalakkal; egyenesen elvágott, 12 tollú farka halvány hamuszürke, egészben fekete fröcscsökkel és hat, csipkés szélű, fekete harántsávolylyal; a tarkótollakat üstökösen fel tudja borzolni. Tollazatának szine némileg a lappantyura emlékeztet, de szürkébb.
Leirása. Felül szürke alapszinen barnás, fehéres, nyílhegyszerű feketés foltokkal, a lehető legtarkább rajzolatokkal s egészben tömérdek fröcscsenéssel; tarkójától háta közepéig, úgy hosszú válltollain is, kirivó, nagy fekete foltok; szeme mögött szintén sötétebb folt; alsó teste szürkésfekete, nyílhegyalakú, feketésbarna foltokkal; az evezők rozsdás foltokkal. A tojó és hím nem különbözik s a fiatalok sem sokat. Csőr barnásszaruszínű; szemei sárgásbarnák; lábai szennyes barnasárgák.
Mértéke: H. 15,9–16,5; Sz. 8,3–8,6; F. 6,5–6,7; L. 1,9–2,1; Cs. 1,3 cm.
Közép- és Észak-Európában honos, Skandináviában a 62° é. szél.-ig; Ázsiában nem terjed ily magasra, de Szibérián keresztül Japánig, Kamcsatkáig észlelték. Költözködő madár létére a telet Észak-Afrikában tölti. Nálunk némely helyen, főleg előhegységekre dülő gyümölcsösökben, kertekben, kultivált, de odvas fákban is bővelkedő völgyekben igen gyakori, ellenben nagy erdőségekben, pusztább vidékeken ritka vagy egészen hiányzik. Az országos középnap szerint: április 14-én érkezik hozzánk s jelentkezését vércseszerű hangos kji-kji-kszji-ksjzi-szji kji-kjü-kszjü-kszjü-szjü folyton emelkedő szólásával – mely legjobban e szótagoknak, fogainkon át való fütyülésével utánozható – árulja el magát. A madarat nem igen látjuk, de ott, a hol szivesen költ, párosodása szakában mindenfelé hallhatjuk ezt a sajátságos énekét. A hivogatásra rendesen felelget, sőt elénk száll valami vastagabb faágra s ekkor bizonyára csodálkozni fogunk, minő jelentéktelen semmit sem mondó szárnyas, melynek megjelenése, úgy mondhatnám, aránytalan a hangjához. A mozdulatai is furcsák, bolondosak, mert hol fejét forgatja, nyakát majd kicsavarva, hol meg ellapul az ágon s kigyószerűen nézeget. Kifejezése e közben folyton változik; szinte fintorgatja arczát, meregeti szemeit, felborzolja üstökét s olyan mókázást visz véghez, hogy önkénytelenül nevetésre fakaszt. Ez a hóbortossága akkor éri tetőfokát, ha párjának tetszeleg s hivatlan udvarló is közeledik választottjához; vagy pedig ha megfogjuk.
Fakéreghez hasonló szinezete, vércseszerű szava és magatartásának ez a furcsasága – tehát az alakoskodás különfélesége bizonyos visszataszitó, ijesztő modorral egyesülve – legerősebb fegyverei a lét küzdelmében. Április végén s főleg májusban költ. A faodvak gyérültével s abban a versenygésben, melyet egyéb oduban fészkelők alkalmas otthonért folytatnak, sokszor annyira rövidséget szenved, hogy csak nehezen talál magának való fészkelő helyet. Szereti ugyanis a nagyobb bejáróval biró lyukakat, de szükségben elhagyott harkálytanyákba is beveszi magát, sőt, mint többször tapasztaltam, fali üregekben, nem túlságos szűk repedésekben is családot alapít. Megesik, hogy a tojó már érett tojásait kénytelen lerakni, mielőtt még alkalmas fészkelő helye került volna. Ilyenkor néha az odukban fészkelő kisebb madarakat, melyek már megtelepedtek valahol, kiszorítja fészkükből s bitorolja otthonukat. Sőt egymás közt is küzdenek a lakáskérdés dolgában. Egy izben április közepén egy nyaktekercs, bizonyos tétovázás után, belebujt szőlőm egyik odvas szilvafájába; ezt látva, hamar befogtam a lyuk nyilását, de ugyancsak ámultam, mikor kezemet elvéve, nem egy, hanem három darab repült ki onnét.
Fészekalja 7–12 fehér tojásból áll, melyet a tojó két hétig kotol.
Tojásmérték: H 19,6–21; Sz. 15,2–16,5 mm.
Életök javát ágakon töltik, a földre szintén gyakrabban szállanak, repkedni azonban nem igen szeretnek s csak kényszerűségből, kisebb távolokra szálldosnak, kissé surrogó, elég gyors s némileg harkályosan hullámzó repüléssel. Főtápláléka hangyákból, hangyatojásokból és rovarokból kerül ki; előbbieket hosszú nyelvével szigonyozza, de nem szúrja meg zsákmányát, hanem ragadós nyálkával bevont nyelvével – mintegy lépvesszővel – szedi fel.
Az a tulajdonsága, hogy szükség esetén más hasznos madárkákat elver fészkeikről, nem esik igen rovására, mert kivételesen teszi. Alkalmas fészkelő ládikákkal ezen segíthetünk is, s meg is érdemli, hogy segítsünk rajta, mert jámbor, ártalmatlan madár, sőt hasznos.
Szeptemberben távozik el telelésre.
