A REZNEK. Otis tetrax L. 1758.
A REZNEK.
Otis tetrax L. 1758.
Otis tetrax L. 1758.
[Tetrax campestris LEACH. – Tetrax tetrax LICHT.].
Népies nevei: reznek túzok, kis túzok, törpe vagy rezege túzok (Alföld).
Jegyei: házityúk nagyságú; a fejtető sárgásbarna, feketén tarkított; a másodrendű evezők fehérek; a fark 20 tollú; a csőr szarúszínű, hegye feketés; lábai szennyes sárgabarnák; szeme aranysárga (öregek) vagy vörösesbarna, sárgás (fiatalok).
Leirása. Öreg kakas: az áll, torok és pofák kékes palaszürkék, a nyakon fekete és fehér örvszerű tarkázat; a tarkó és nyak felső részein a tollak meghosszabbodottak, lengők; begy fekete; az alsó test fehér, oldalaió homokszínű alapon feketésen tarkázottak; a felsőtest vörösessárga, homokszínű, fekete harántcsíkozással és foltozással; a szárny fekete és fehér; a fark töve és hegye fehér, a középső tollak kivételével, melyek olyan színűek, mint a hát; a fark középső részein két fekete haránt csík. Fiatalabb kakasok sörényes nyaktollai fejletlenek; felső testrészei erősebben feketén foltozottak; a szárny fehérsége szennyesebb, foltozása elmosódottabb. A tyúk kisebb a kakasnál, vékonyabb nyakán a fekete, fehér és szürkéskék tarka rajzolatok, úgy a tollsörény hiányzik. Egyéves kakasok hasonlítanak a tojóhoz, de tarkójuktól a hátig sötét sáv huzódik.
Mértéke: H. 47–49. Sz. 25,5–26. F. 13,2–14,6. L. 7–7,4. Cs. 2,2–2,5 cm.
Megjegyzendőnek tartom, hogy a rezneket az ugartyúkkal (Oedicnemus) – s fordítva is – szokták vadászaink összecserélni. Még 1829-ben «Vadászattudományában» PÁK DÉNES is összezavarta e két fajt.
Európa mérsékelt s még inkább déli részeiben otthonos; így Spanyolországban, Francziaországban, Oroszországban s Ázsiában Turkesztánig. Legészakibb előfordulási pontjai, a hol mint ritkaságot észlelték Angolország, Dél-Skandinávia, Szt-Pétervár környéke. Magyarországban sokkalta ritkább ugyan, mint a túzok, de azért szórványosan több helyen fészkel; főleg a Csallóközben, az Alföld egyes pusztáin. Költözködő madár létére az ország különböző pontjain, leginkább októberben és novemberben mutatkozik s kerül puskavégre. Pontos megfigyeléseink azonban költözködését illetőleg még nincsenek. Úgy látszik tavaszszal áprilisban jelentkezik számosabban területünkön. Nem él falkákban s utazás közben is csak 3–4 darab verődik össze. Legjobban kedveli a nyílt síkságokat, buczkás, vetéses helyeket; kukoriczában, lóherében, gazos tarlókon, ugarakon, előszeretettel tartózkodik. Igen jó futó s általában mozgékonyabb, sebesebb, berregőbb reptű, mint termetes atyafia. Meglehetős óvatos, félénk; nyilt helyen nem várja be az embert, de harasztos, csepőtés területen, úgy a száron álló mezőn gyakran lövésnyire robog ki előlünk. 1891 áprilisban Sopronmegyéből kaptam egy gyönyörű kakast, melynek éppen csak szárnya hegye volt ellőve. A szép madár nem érezvén komolyabb bajt, pár napig nálam volt fogságban, egy tágas elléczezett fülkében. Közeledtemre mindig lármás szárnycsattogással fel-fel ugrott a tetőzetig és pru, prruru-prrútt, drruút forma hangokat hallatott. A madarat tulajdonosának kivánsága szerint a II-ik nemzetközi ornith. kongressus tartamára az állatkertnek küldöttem, de mi történt vele azután? nem tudom.
Májusban kukoriczásokban s más vetésekben fészkel, sekély kaparásba 3–4 fényes zöldes vagy zöldesszürke alapszinen barnás elmosódott gyér foltozással tarkított tojást rak.
Tojásmérték: H. 48–54. Sz. 38–40 mm.
Tápláléka körülbelül ugyanaz, mint a nagy túzoké; a fejletlen fiatalok tisztán rovarevők.
