AZ ÖRVÖS BUKÓ. Mergus serrator L. 1758.
AZ ÖRVÖS BUKÓ.
Mergus serrator L. 1758.
Mergus serrator L. 1758.
[Mergus niger, leucomelas, imperialis GM. – Merganser serrata STEPH. – Merganser niger BONN. – Mergus serratus BRÜNN. – Merganser serrator (SHARPE)].
Jegyei: kisebb mint előbbi; csőre is karcsúbb, hosszabb amazénál és a belső lábujjnál; a fejtollazat hegyes szögben nyulik a felső kávára; szárnytükör fehér, alul és felül fekete szegéssel, a középen ugyanily színű harántsávolylyal.
Leirása. Gácsér dísztollazatban: fej, bóbita és a nyak felső része zöldes fekete; a nyakon széles fehér örv: a nyak alsó része és a begy rozsdás barnás feketén foltozott; alsó teste egyébként fehér; a hát fark felé eső része és a has oldalai szürkék, némileg feketén foltozva; a hát eleje, vállak feketék, a hát feketeségét kétfelől – a szárnyakkal párhuzamosan – fehér tollak határolják; a mell oldalain – a szárnyhajlás előtt – fehéren, feketén szegett tollai vannak; a szárny fehér és fekete, összecsukottan a fekete szín a fehéren haránt csikokat mutat; a nagy evezők sötétbarnák; a fark barnásfekete; a csőr czinobervörös, orma sötétszürke; a fiatalok csőre sárgásvörös; a szem sárgavörös; a lábak narancsvörösek. A tojó hasonlít a nagy bukó tojójához, háta azonban sötétebb; szeme sárgásbarna.
Mértéke: H. 55–58; Sz. 22–26; F. 7,1–11; L. 3,7–4,5; Cs. 5,1–6,8 cm.
Földrajzi elterjedése körülbelül ugyanaz, mint az előbbié. Amerika, Ázsia és Európa északi részeiben honos, különösen gyakori Szibéria sebes folyású hegyi patakjai, folyamai mellékén. Norvégia északi részében tengerszorosokon, úgy a tengerhez közel eső nyires erdőkben fekvő lápokon; tócsákon találtam. Télre mihozzánk is elvándorol, habár ritkább a nagy bukónál s folyóvizeinken inkább, mint tavainkon kerül elő. Egyesek magas hegyek között fekvő tócsákon, vízállásokon is szoktak mutatkozni: Márcziusban rendesen elköltözik tőlünk, de fészkelő helyeire csak április vége felé, sőt későbben érkezik. Átvonulókkal azonban még április második felében is találkozhatunk, s ezek kivált a fiatal tojók. Észak-Németországban Rügen szigetén találták fészkelve. Mint ritkaságot jegyzem meg, hogy 1890-ben május 4-én Dinnyésen a Velenczei tónál lőttem egy már dísztollazatot öltött hím példányt. Ez talán nálunk időzésének legkésőbbi dátuma. Életmódja, szokásai igen hasonlítanak előbbi fajéhoz s ezért őt is jogosan káros madaraink közé sorolhatjuk, mint a halszaporodás veszedelmes ellenségét.
