52. A BARÁTKA.
52. A BARÁTKA.
Egyéb neve: barátposzáta, papfülemüle.
(Sylvia atricapilla L.)
HASZNOS.
52. A BARÁTKA.
52. A BARÁTKA.
Leirás. Ez is nemes éneklő madár. Dolmánya olajosszürke, alsó fele fehéres, fején s a szemig érve fekete kucsma, ezért barátka és papfülemüle. A tojó és a fiak fején a kucsma barna. Farka, szárnya barnás-fekete. Csőre finoman árforma, lába erős. Szeme sötétbarna és eleven fényű. Fészke, mint bokorlakó madárhoz illik, mindig sűrű bokrosokban és közel a földhöz áll, készül pedig finom fűszálakból és gyökerekből, összeszőve rovarok fonadékával, néha szőrrel és mindég csak kevés tollal. Fészekalja öt-hat, alapszin szerint változó, majd barnás, vagy fehéres, vagy szürkés-olajos sötétebb pettyezéssel, néha irással is.
Élete módja. Szereti a bokros helyeket, kivált ha közben magasabb fák is belévegyülnek; de betelepedik kertekbe, sőt nagy városok terein az élő sövényzetekbe és bokrosokba is, hol ugyancsak szorgalmaskodva szedi a bogárságnak minden csak képzelhető fajtáját, nagy hasznot hajtva evvel erdőnek, kertnek egyaránt. Példás és benső családi életet él és a kis hím, szerelme idején, ugyancsak hangos. Dala egyszerű, nem is közelíti a fülemüléét, nem csattogó, nem bánatos, nem zokogó; hanem kedves fütyörészés, akár valami víg gyerkőczé; fel is hangzik a bokornak majd erről, majd arról az oldaláról és a figyelő emberre vidámságot áraszt. Őszre kelve, a kis barátka belékóstol a bokrok termésébe, a különféle bogyóba is; rájár a bodzára, a vérfürtre, az ostorményre, a szederre, kertekben a ribizkére, a nélkül, hogy érezhető kárt tenne, vagy bár tehetne is, mert főtápláléka mégis csak a bogárság.
Vidám dala miatt ezt is üldözi a madárfogók és kereskedők kapzsisága. Kalitkáját rendesen zöld portékával vonják be, hogy bokorban higyje magát és ilyen csalódásban élve énekel, sőt eltanulja a nótát és rabtársainak énekét is.
Nem sok van.
