31. A MEGGYVÁGÓ.
31. A MEGGYVÁGÓ.
Egyéb neve: vasorrú, kosorrú veréb, magnyitó, vasorrú pinty, cseresznyemagtörő, meggymagtörő.
(Coccothraustes coccothraustes L.)
31. A MEGGYVÁGÓ.
Leirás. A verébnél nagyobb, vaskosabb, buksifejű, kurtafarkú és igen hatalmas csőrű madár. Fejebúbja és pofái fahéjszínűek, tarkója szürkés, dolmánya gesztenyebarna. Torkán, a csőretövén és a szemen át fekete folt. Szárnyán fehér folt. Farka középen fehéres, szélein sötétebb; hasafele szürkés ibolyásan futtatva. A szárny középső evedző tollai a végükön el- és kimetszettek, némileg hullámosan hajlók s úgy néznek ki, mintha ollóval nyírták volna. Csőre rendkívűl erős, tövén nagyon vastag, de hegybe kifutó. Fészekalja négy-hat tojás, szín szerint halavány zöld földön ritkásan szeplős. A fészek jól van megépítve s embermagasságtól kilencz méter magasságig található gyümölcsfákon és ritkás erdők sudarain is.
Élete módja. Nem igazi vándormadár, mert csak kemény telek idején húzódik melegebb tájakra. Őszkor azonban leszáll az előhegységből az aljakba és be még az emberi hajlék közelébe is, a mikor aztán nagyon nyughatatlan életet folytat. Óvatos, vadmadár létére mindentől megriad és szökik, röptében élesen sivító zü-zü-zü hangot hallatva. Már csőrének feltünő hatalmas volta is elárulja, hogy táplálékának szerzése nagy erővel jár és ez úgy is van, mert legkedvesebb eledele a legkövesebb cseresznyemag, úgy a meggyé is, a melytől a madár neve ered.
Rendesen kis csapatokban jár s jó prédára akadva, nagyon csendesen viselkedik, úgy hogy csak a kemény magvak feltörésével járó csattanások hallhatók; csőre egyenesen ilyenekre van alkotva. Az alsó káva mélyedésébe beléfekszik a mag, a felső káva bordázott, a magvak őrlésére kiválóan alkalmas. Oly cseresznye- vagy meggymagot, a melyet az ember testsúlya csak a csizmasarokkal bír felroppintani, ez a madár csak úgy kihüvelyezi. Tavasz felé, mikor magvakban megszorúl, rügyeket csipdes és ekkor káros.
Egészben gyéren előforduló madár.
