10. A KUVIK.
10. A KUVIK.
Egyéb neve: csuvik, halálmadár, halálbagoly.
(Glaucidium noctuum Retz.)
HASZNOS.
10. A KUVIK.
10. A KUVIK.
Leirás. Teste szerint gerle nagyságú, de nagyfejű és gazdag tollazatánál fogva nagyobbnak látszó, kurta bagoly; szemecsillaga és csőre sárga, lába csüde szőrszerűen tollas, ujjai majdnem meztelenek; kurta farka alig látszik ki a szárnyak hegye alól; hátafele szürkésbarna, fehér csöppekkel foltozva; hasafele fehéres, hosszúkás barna csíkokkal. Fészkét tartózkodási helyén odvakba, szarufák mögé, néha hidak alá is rejtegeti; a fészekalja négy-öt fehér, majdnem golyóalakú tojás; a fiak fehér pehelylyel vannak borítva.
Élete módja. A kuvik is szeret az emberrel tartani, szivesen választja tanyájáúl a házak, rakodótárak, tornyok fedele alját; de beveszi magát odvas fákba, omladékok lyukaiba is. Kitünő egerész, de nem veti meg a nagyobb, így a svábbogarat sem és odamarkol a verébivadékba vagy más madárba is. Innen van az, hogy ha éjjeli vadászatán elkésik és meglepi a hajnal, a mikor a nappali madárvilág éppen ébredez, ugyancsak körülveszi az apró madarak sokasága! Ökörszem, királyka, barázdabillegető, a czinegék hada, poszáták és mások körülveszik, tépászni ugyan nem igen merik, mert félnek a karmától; de kihogy csiripel, csipog, egyszóval hangot ad, mintha leszólnák és gúnyolnák az éjjeli tolvajmadarat. Ezt ügyesen felhasználják a madarászok, kik lombkunyhóra kiültetik és a felgyülekező madárságot lépre, csiptetőbe fogdossák.
Nevét a kiáltásától vette, mely leginkább «kúvik-kúvik» és ha háztájon tartózkodik, estefelé sűrűn kiáltja a ház üstökéről, a károgóról vagy papról. Innen ered a babona, hogy a kuvik megjelenése és kiáltása halált jelent – a halált jósolgató emberre is úgy szólnak reá: «ne kuvikoljon már kend!»
Nem sok van és mint kitünő egér- és verébpusztító érdemes a védelemre.
