Zopyrus
Zopyrus, Ζωπυρος. – 1. Megabyzus fia, előkelő perzsa, kiről Herodotus (3, 153–158) a következő történetet beszéli el: Darius már 20 hónap óta sikertelenül ostromolta Babylont, midőn Zopyrus a következő csellel hatalmába juttatta: Levágatta orrát, fülét, s hátán ostorcsapások véres nyomaival Babylonba szökött s ott Darius kegyetlenségéről panaszkodva kérte őket, bizzanak rá egy sereget. A babyloniak megtették, s Zopyrus a Dariusszal előre megbeszélt terv értelmében háromszor egymásután fényes győzelmet aratott a perzsák felett, mire a babyloniaiak fővezérükké és a város őrévé tették. Nemsokára aztán, midőn a perzsák körülvették a várost, két kaput kinyittatott, úgy hogy az ezen betóduló perzsák könnyü szerrel elfoglalták Babylont. Ezen tettéért Darius előtt mindvégig nagy tiszteletben állott. Évenként fényes ajándékokkal jutalmazta meg és életfogytiglan adómentesen rábizta Babylon kormányzását. Hdt. 3, 160. Xerxes uralkodásának első évében az újra fellázadt babyloniak dühének lett áldozata. – 2. Az előbbinek unokája, Megabyzusnak, Xerxes vejének, ki Aegyptusban Athenae és a szövetségesek ellen viselt háborút (Hdt. i. h. Thuc. 1, 109), fia; atyja halála után Athenaebe menekült s innen egy hajóhad élén a cariai Caunus ellen ment, melynek ostromlása közben életét vesztette. Ctesias, exc. Pers. 43. – 3. Socrates kortársa, állítólag thraciai származású rabszolga, Alcibiades paedagogusa, az első physiognomikus (ϕυσιγνωμων), kiről tudomásunk van. Cicero fat. 5, 10. Tusc. 4, 37, 80) azt az anecdotát meséli róla, hogy egyszer egy társaságban Socrates arczvonásaiból a jelenlevők hangos hahotájára azt következtette, hogy az bardus (hülye) és muleirosus, és hogy Socrates beismerte, hogy csakugyan megvoltak benne e hibák s hogy csak erős akarattal tudott később megszabadulni tőlük. SZI. GY.
