Symeon
Symeon, Συμεων. – 1. S. ben Jochai, kiváló zsidó orvos és bölcsész a Kr. utáni második században; szóhár vagyis világosság czimű műve a cabbalistikus irodalomnak egyik alapvető munkája és főforrása. – 2. S. Taibutha, jeles nestorianus orvos (l. o.) és szakíró a Kr. utáni hetedik században, művei elvesztek. – 3. S. Seth, Σ. Εηϑ v. Σ. ο Εηϑι, keleti származású, hírneves orvos és író Byzantiumban a Kr. utáni tizenegyedik század második felében. VII. Ducas Mihály császár udvari orvosa volt és a πρωτοβεσταρχης (főruhatáros), valamint a μαγιστηρ ’Αν τιοχειας (az Antiochus vezérről elnevezett császári palota fölügyelője) méltóságokat is viselte. Főművében, melynek a συνταγμα κατα στοιχειον περι τροϕων δυναγεων czímet adta s a melyet a császárnak ajánlott, betűrendben tárgyalta az egyes tápszereket, szagosító anyagokat, fűszereket és hánytatókat; mindezeknek hatását Galenus nyomán elemi alaptulajdonságaikból igyekezett megmagyarázni. Nagybecsű gyűjtőmunkájának megirásánál nem csupán a görög orvosi irodalmat, hanem az arab, perzsa és indiai orvosok feljegyzéseit is felhasználta és így ő az első görög orvos, a ki helyes adatokat közölt az ázsiai eredetű fontosabb gyógyszerekről, a milyenek a kámfor (καϕουρα), az ambra, (αμπαρ), a mosusz (μοσχος) és a hasis (κανναβουροσπερμα). Ezt a művet nyomtatásban legelőször Gyraldus adta ki Baselben 1538-ban; jelentőségesebb későbbi kiadások a Bogdan-féle (Paris, 1658) és a Langkavel-féle (Leipzig, 1868). S. más művei közül kiemelem a szaglásról, ízlésről és tapintásról írt értekezését, ϕιλοσοϕικα και ιατριχα περι οσϕρησεως, γευσεως και αϕης, melyet Ideler adott ki először 1842-ben a Physici et medici Graeci min. cz. művében 2, 283–285. Leo Allatius, de Simeone, Paris, 1664. Fabric. elench. 423. E. H. F. Meyer, Gesch. d. Bot. 3, 356. Handbuch d. Gesch. d. Med. 1902, p. 563. TI. M.
