Samus
Samus, Σαμος. – 1. Ma Szamo, az Agaeus tenger egyik legjelentékenyebb s Ioniának nagyságra nézve második szigete (területe 468 km.2), Caria partvidékének közelében nem messze Miletus városától; Mycale félszigetétől csak egy hét stadium széles tengerszoros választotta el. Hegyfokai közül legközelebb volt a szárazföldhöz a Ποσειδιον (ez előtt feküdt a kis Ναρϑηκις sziget), Délen volt az Ampelus, Nyugaton Cantharium. Az egész szigetet kelet-nyugati irányban hegység ágazza be, melynek főbb részeit Cerceteusnak, Assorumnak és Amphelusnak hívták. Ezen hegység Északon meredeken ereszkedik alá, míg Dél és Kelet felé szeliden olvad bele a termékeny dombos és sík partvidékbe. Vizei közül megemlítjük az Amphilissust, Ibettest, Chesiust és Imbrasust, valószínűleg ez utóbbinak egyik ága táplálta az Eupalinus készítette nagyszerű vízvezetéket. Hdt. 3, 60. Nagyon gazdag volt mindenféle terményben (erre czéloz a közmondás: ϕερει Σαμος και ορνιϑων γαλα), csak boráról mondták, hogy rosszabb, mint a környékbeli szigetek bármelyikéé; ma már azonban kitünő muskotály terem rajta. Ásványai közül híres volt a lapis Samius, melyet az arany csiszolására használtak. Plin. 36, 21. 152. A sziget fővárosa Samus (a mai Tigani) a déli partvidéken feküdt az Imbrasus torkolatánál a ‘´Ορμος ‘Ηραιτης mellett, s részben amphitheatrumszerűen a közeli hegyen épült; nagyszerű kikötője volt, kettős fellegvár (Astypalaea és Schesia) védelmezte, az egyik várhegyet az Eupalinus híres alagútja vágta át. Sok fényes templom volt, így a pythói Apollóé (Paus. 2, 31, 6) és Artemisé (Hdt. 3, 48), de valamennyit felülmúlta a Heraeum (το ‘Ηραιον), mely a város déli részén, a kikötő mellett emelkedett s Herának, a sziget védő istenének (Verg. A. 1, 16) volt szentelve, ki a mythologia szerint itt született s itt ülte nászát Zeusszal, minek emlékére a samusiak évente fényes ünnepeket rendeztek. A templom, melynek építését Polycrates korában Rhoecus, a híres samusi építőmester fejezte be, mindenféle becses művekkel volt megkötve s a rómaiak idejében képtárul szolgált, melyet azonban a kalózok (Plut. Pomp. 24), Verres (Cic. Verr. 2, 1, 19) és Antonius kifosztottak. A sziget többi városát (Panormust, mely valószínűleg a mai főváros, Vathi táján feküdt, Ipnust, Gorgyát stb.) jobbára csak nevéről ismerjük. – Őslakói valószínűleg carok és lelexek voltak, de ezekhez már korán ion gyarmatosok csatlakoztak. Samus is tagja volt a Kis Ázsia partvidékein levő ion városok szövetségének s kedvező fekvésénél fogva ipara (különösen a samusi fazekas-munkák voltak híresek), kereskedelme, de kivált hajózása útján (Thucydides 1, 13 szerint ők voltak az elsők, kik a corinthusiak után három evezősoros hajókat építettek) folyton gyarapodott, úgy hogy már korán gyarmatokat is alapíthatott, mint pl. a ciliciai partvidéken, továbbá Thraciában Perinthust. Kezdetben monarchia volt, majd pedig Demoteles meggyilkolása után a birtokos nemesség (geomori) kerítette magához a hatalmat, melynek a demosszal való folytonos viszálkodását felhasználva 535 táján Polycratesnek sikerült a tyrannist megszereznie. Az ő halála után a szigeten perzsa főhatóság alatt tyrannusok uralkodtak. Az ion felkelésben Samusnak is része volt, de a Lade szigeténél vívott tengeri ütközetben Herodotus szerint (6, 8 skk.) elárulták szövetségeseiket, mert mindjárt a harcz megkezdésekor elvitorláztak 60 hajójukkal. A mycalei csata (479) után Samus is felszabadult a perzsa járom alól s az athenaei tengeri szövetséghez csatlakozott, függetlenségét azonban a hatalmas Athenaevel szemben is meg tudta őrizni s a geomori oligarchikus uralma egész 440-ig fennállott, mikor is a miletusiak a Samus megtámadta Priene érdekében Athenaet hívják segítségül. Az athenaeiek Periclest küldték Samus ellen, ki a várost laksoainak minden hősiessége s vezérüknek Melissus philosophusnak nagy ügyessége mellett is kilencz hónapi ostrom után elfoglalta, véget vetett függetlenségének (Thuc. 1, 117), democratikus kormányformát kényszerített rá, s athenaei cleruchiákat telepített le rajta. A geomori azonban továbbra is megtartották befolyásukat, míg 411-ben a demos véres lázadásban tör ki ellenük, 200 aristocratát megöl, 400-at számkivet, a többit pedig minden politikai jogától megfosztja; erre Athenae visszaadja a városnak önkormányzatát, s midőn az Αιγος ποταμοι melletti csata (405) után is hű marad hozzá, polgárjoggal ruházza fel. Lysander azonban nemsokára elfoglalja a szigetet s visszahívja a számkivetett nemességet. Az Antalcidas-féle béke Samust is kiszolgáltatta a perzsáknak, 365-benTimotheusnak sikerült bevennie, ki az elűzött lakosság helyébe athenaeieket telepített le; a régi birtokos osztálynak csak a lamiai háború után (322) lehetett visszatérnie. A diadochusok uralma idejében névleg megőrizte szabadságát, de voltaképen Aegyptus befolyása alatt állott. Régi fényét többé nem tudta visszanyerni, míg végre a mithridatesi s kalózháborúk idejében egész jelentéktelen várossá sülyedt. A görög művészet és tudomány történetében szintén szerepel Samus. Ide való volt Rhoecus és Theodorus, a két híres építőmester és szobrász; itt született Pythagoras, a nagy philosophus, Creophilus a cyclikus költő; Polycrates fényes udvarában tartózkodott Anacreon és Ibycus, samusi volt Choerilus a Nagy Sándor kedvencz poétája. V. ö. a Pauly-féle Encyclopaedia czikkén kívül I. Müller. Handb. 3. kötet p. 241. Sickler, Handbuch der alten Geographie p. 263. Panofka, Res Samiorum (1822). V. Guerin, Description de l’île de Patmos et de l’île de Samos (1856). E. Curtius, Urkunden zur Geschichte von Samos (1873). – 2. Triphyliai város, l. Macistus. – 3. L. Cephallenia. SZ. GY.
