Protagoras
Protagoras, Πρωταγορας, híres görög sophista. Szül. Abderában 480-ban Kr. e. Ő maga nevezte magát σοϕιστης-nek. Harminczadik évétől kezdve vándorolt és mindenütt tanítással kereste kenyerét. Sok pénzt szerzett, tízszer annyit, mint Phidias a szobraival. De nemcsak anyagi, hanem erkölcsi sikerei is voltak. A Sybaris helyén fölépült Thuriiváros törvényeinek megalkotásával őt bízta meg Pericles, s ő fényesen megfelelt a rábízott tisztségnek. E város egyesítette Hellas törzseit békés együttélésben. De a hellen törzsek békéje sohasem tartott hosszú ideig; kiütött a peloponnesusi háború. Protagoras a háborútól és dögvésztől sújtott Athenaebe sietett, hol bámulattal figyelte meg Pericles hidegvérűségét a legkétségbeejtőbb körülmények közt, saját fiai holttesténél. A városban le is telepedett és folytatta mesterségét. Egy munkája az istenektől az atheismus vádját vonta fejére; a művet elégették, szerzőjét számkivetették. Siciliába tartott, de hajótörést szenvedett s a tengerbe veszett. Műveiből úgyszólván semmisem maradt, csak jelentéktelen töredékek. Platóna kremek dialogusa a nagy philosophs álláspontjánál fogva nem alkalmas arra, hogy P. személyével megismertessen bennünket. Mint tanító azt hirdette, hogy a gyakorlat és elmélet csak együtt értékesek, a tanulást jókor kell kezdeni. Nyelvtani tanulmányainak eredményeit ő, az első grammatikus, az ορϑοεπεια, nyelvhelyesség czímű könyvében tette le. Kereste a szabályok okait s igyekezett a kivételek eltörlésére. Az istenekről isort és tűzhalálra itélt könyvéből csak ennyi maradt meg: «Az istenekről nem tudhatom azt sem, hogy vannak, azt sem, hogy nincsenek; sok minden gátol meg abban, hogy megtudjuk; különösen a dolog homályos volta s az emberi élet rövidsége». Sokat idézték ama híres mondását: «Minden dolog mértéke az ember, azoké, melyek léteznek, abban, hogy léteznek; azoké, melyek nem léteznek, abban, hogy nem léteznek». Ez ige mély értelmével az embert tette minden vizsgálódás középpontjává. Dialectikáját mutatja e mondás: «Minden dologról kétféle, egymással ellenkező beszéd lehetséges». Protagorasnak korára nagy volt a hatása. Barátja Euripides szép emléket állított neki Palamedesében. Plato is elismerte fényes tehetségét, képzettségét, tisztes jellemét. Hogy «a rosszabb ügyet jobbá tenni» igyekezett, ez a kor rhetorikájának természetes követelménye volt. A róla szóló nagy irodalomból különös figyelemre érdemesek Plato Protagorasa és Theaetetusa, Vitringa, Bernays, Gomperz (Apologie der Heilkunst, 30 skk. 181 sk.) s a vele vitázó Natorp, Schwartz, Ilberg, Welmann. Magyarúl Sebestyén, A görög gondolkodás kezdetei 213–216 és 219–222. S. K.
