Portorium
Portorium, a kikötőben (portus) szedett vám, melyet a különféle árúk és portékák után kellett fizetni. Livius említi (2, 9), hogy a nép barátja Poplicola megszüntette a portoriumot, úgy hogy Roma sokáig vámmentes volt, de a meghódított városokban és különösen a provinciákban mindvégig megmaradt. Pompejus győzelmei után nagyon növekedett ez a vámjövedelem. M. Aemilius Lepidus és M. Fulvius Nobilior Romára és Italiára ismét behozta a vámfizetést, míg Metellus Kr. e. 60-ban ismét megszüntette. De már kevéssel utóbb Caesar újra behozta és Augustus fenntartotta, úgy hogy még későbben is a római birodalom végső éveiben is fennállott a rerum venalium portorium. Így főleg arany, ezüst, elefántcsont, bíbor, szőnyegek, drága kelmék és edények, gabona, selyem és drágakövek importálásánál kellett vámot fizetni. A saját használatra fordított tárgyak, továbbá a fiscus vagy a hadsereg tulajdonát képező holmik vámmentesek voltak. A harmadfél százalék neve quadragesima (száznak negyvenedrésze) volt; a vicesima megfelelt az öt százaléknak, az octava a tizenkét és fél százaléknak. Az importnál és exportnál hűségesen be kellett vallani (profiteri, professio) az árúk minőségét és mennyiségét. A csempészést szigorúan büntették. Megjegyzendő, hogy a portorium később az út- és hidadót is jelentette. V. ö. ’Ελλιμενιον. PR. J.
