Porphyrius
Porphyrius, Πορϕυριος, sz. Tyrusban 233-ban Kr. u. Eredeti neve phoeniciai nyelven Malchos (király) volt; ezt Longinus görögre fordította és P. megtartotta. Plotinus híre Romába vonzotta, hat évig volt buzgó hallgatója. Nehéz melancholiától gyötörve, tanulmányaiba belefáradva Siciliába ment. Öt év mulva újult erővel visszatér Romába és Plotinus halála után ennek szellemében adott elő platói philosophiát s magyarázta Plato és Aristoteles irásait; megírta Plotinus életrajzát is. Legjelesb tanítványa Iamblichus volt. Késő aggkorában nőül vette Marcellát, hét gyermek özvegy anyját. 70 éves korában halt meg Romában. Nem volt önálló gondolkodó, hanem Plotinus gondolatvilágában élt, annak eszméit folytatta, tanait közérthetőkké tette. Nem volt oly enthusiasta s nem rajongott annyira a myticismusért, mint mestere, főtörekvése a világosság és szabatosság, az újplatonikusok közt igen ritka és megbecsülendő tulajdonságok. Vitairatai a kereszténység ellen élénk critikai érzékre s nagy polemikus tehetségre vallanak; a logikában Aristotelest követi, kinek iratait nagy szeretettel s értelemmel magyarázta. Ő is korának s iskolájának fölfogása szerint a philosophia czélját és föladatát az ember erkölcsös életében, hibáinak megjavításában, tevékenységének megélénkítésében s megtisztulásában látja. Számos iratai közül a legtöbb s épen a legfontosabbak elvesztek. Megmaradtak: 1) Πυϑαγορου βιος, nem teljesen; 2) περι Πλωτινου βιου χαι της ταξεως των βιβλιων αυτου; 3) προς τα νοητα αϕορισμοι, sententiae ad intelligibilia ducentes; 4) περι αποχης των εμφυχων, de abstinentia ab esu animalium; 5) εισαγωγη és ωατα πευσιν χαι αποχρισιν, Aristoteles categoriáiról; 6) προς Μαρχελλαν γυναιχα; 7) ζητηματα ’Ομηριχα és περι του εν ’Οδυσσεια των Νυμϕων αντρου (Hom. Od. 13, 102–112 allegorikus magyarázata); 8) scholionok Homerushoz. Más irataiból, mint περι φυχης, περι αγαλματων, περι προσωδιας csak töredékek vannak. Kiadások: Nauck, Leipzig, 2 köt. 1886 (selecta). Schrader (Quaest. Homer). Leipzig, 1880. Creuzer Plotinus-kiadásában αϕορισμοι προς τα νοητα, Paris, 1855. Teljes kiadás még nincs. S. K.
