Pontus Euxinus
Pontus Euxinus, Ποντος Ευξεινος, a mostani Fekete Tenger, Kis Ázsia, Colchis, Sarmatia, Dacia, Moesia és Thracia közt; eleine a görögök iránt ellenséges, rabló népek laktak partjain, azért a görögök eredetileg Π. αξεινος-nak (barátságtalan) nevezték (Pind. Pyth. 4, 362); Kr. e. 660-tól fogva azonban számos görög, kivált miletusi gyarmat «vendégszeretővé» tette. A régiek fogalma e tenger nagyságáról és alakjáról soha sem volt egészen helyes. Ptolemaeus előtt alakját scytha íjhoz hasonlították, a melyen Kis Ázsia a húr, a taurusi félsziget pedig a Közepén levő horpadás. Azt tartották, hogy a Chersonesus Taurica félszigetén levő, Criumetopum nevű hegyfok egyfelől, a paphlagoniai Carambis pedig másfelől, egymástól 1500 stadiumnyira (276 km.), az egész tengert két medenczére osztja. Csak Ptolemaeus adta meg a Pontus nyugati részének helyesen inkább E. mint Ny. felé való kiterjedését. Azt hitték, hogy a P. eredetileg teljesen zárt tenger volt, és hogy csak később tört magának a Hellespontuson át utat; azért azt gondolták, hogy csak egy Ny. felé való áramlata van, és azért nevezték a Maeotist a P. anyjának, a thraciai Bosporust pedig torkolatának. Hdt. 4, 86. P. K.
