Polyhistorok
Polyhistorok, polyhistores, πολυστορες. – I. A görögöknél. Polyhistorok (sokat tudók) első sorban a grammatikusok voltak, kik az egyes írók magyarázásával kapcsolatban (a grammatica feladatának meghatározását l. Grammatikusok) mindenféle régiségtani, mythologiai, historiai és művelődéstörténeti tanulmányokkal foglalkoztak s rendesen valamely határozott philosophiai rendszernek is hívei voltak; viszont a philosophusok is már korán vonták vizsgálataik körébe a tudásnak egész területét (Aristoteles). A polyhistoria (πολυμαϑια) virágkora az alexandriai korba esett. Az első nevezetesebb polyhistornak Heraclides Ponticust szokták tekinteni, földije és versenytársa volt Chamaeleon, irodalomtörténeti és philosophiai értekezések szerzője. A siciliai Messenéből származó Dicaearchusnak, Aristoteles tanítványának, a kiváló geographusok és történetírónak βιος ‘Ελλαδος czímű művét tekinthetjük az első művelődéstörténeti munkának; kortársa, a tarentumi Aristoxenus, a jeles musicus, életrajzaival tünt ki, szintén Aristoteles tanítványa volt; a peripatetikusok közül Phoniast, a rodusi Hieronymust, a Cyprus szigetén levő Soliból származó Clearchust (βιοι czímű munkája volt Athenaeus főforrása, a phlaerumi Demetriust (Δημτηριος ο Φαληρευς, †285-ben Kr. e.), a híres államférfiút és politikust, a stoikusok közül Chrysippust (280–207), az alexandriai grammatikusok közül Zenodotust, a könyvtárnak első őrét, Eratosthenest (276–294), korának nemcsak sokoldalú, hanem minden téren majdnem legkiválób tudósát (βητα, πενταϑλος), Callimachust és két méltó tanítványát, a cyrenei Istert és a smyrnai Hermippust említhetjük. A byzantiumi Aristophanes és utóda Aristarchus nevei eléggé ismeretesek. A pergamumi iskola egyik régebbi feje a carystusi Antigonus mint életrazíró nevezetes. Ide sorolható még Polemon a periegeta (στηλοχοπας), a mallusi Crates, a tudós Apollodorus, Alexander Polyhsitor, ki mindenféle tárgyról végtelen sok könyvet írt össze; Augustus kortársa volt Didymus, kit χαλχεντερος és βιβλιολαϑας-nak neveztek el; megemlítjük még Juba numidiai királyfit, Tryphont, Theont, Pamphilust; Nero császár korában élt Pamphila, a tudós hölgy, valamivel előbb a nyegle Apion (ο Μαχϑος), a Kr. e. 2. században Herennius Philo. Némi nyomát a polymathiának megtalálhatjuk a későbbi xicographusoknál (Orion, illetőleg a belőle készült Etymologicum magnum és Gudianum, miletusi Hesychius, kinek műve a Suidas kivonatában maradt ránk). Mindezen tudósokról különben l. az egyes czikkeket és Christ irodalomtörténetének megfelelő szakaszait. A byzantium irodalomban a Palaeologusok korában lépnek fel ujból sokoldalú írók és tudósok. A 13. század legkiválóbb polyhistora Georgius Pachymeres (l. Krumbacher, Gesch. der byz. Litteratur, 2. kiad. 288 skk.), a 14. században Nicephorus Gregoras (u. o. 293 skk.). A 15. században élt Gemistus Plethon és Bessarion bibornok már a humanismus körébe tartoznak. SZI. GY.
II. A rómaiaknál mint polyhistor a legnagyobb nevet M. Terentius Varro Reatinus (l. Terentii, 4) szerezte magának; mellette még Nigidius Figulus (l. o.), Hyginus (l. o.), Verrius Flaccus (l. o.), A. Cornelius Celsus (l. Celsi, 2), az idősb Plinius (l. o.) és Suetonius (l. Suetonii, 2) említhetők. N. G.
