Polydorus
Polydorus, Πολυδωρος. – 1. Cadmus és Harmonia fia, Thebae királya, Labdacus atyja. Apollod. 3, 5, 5. – 2. Priamusnak legifjabb fia, a kit Achilles megölt. Hom. Il. 20, 407 skk. 22, 46 skk. Anyja Homerusnál Latothoë, ellenben a tragikusoknál Hecabe. A tragikusok hagyománya szerint Priamus, mikor már Ilion bukását előre látta, kedves fiacskáját P.-t nagy kincsekkel egyetemben rábízta vendégbarátjára Polymester thraciai királyra. Polymestor eleinte vigyázott a gyermekre, de midőn hallotta, hogy Troja elbukott, megölte a kis királyfit, hogy a kincset hatalmába keríthesse. Időközben megtörtént, hogy a Trojából hazatérő görögök, a kik Hecabét is foglyul hozták magukkal, kikötöttek Polymestor országában. Hecabe a parton bolyongva ráakadt fia holttestére, melyet Polymester emberei a tengerbe hajítottak volt. Boszúból a többi trójai asszonyokkal szövetkezve megölte Polymestor két gyermekét, őt magát pedig megvakította. Eurip. Hecuba. Verg. A. 3, 49 skk. Ov. met. 13, 422 sk. Egy másik hagyomány szerint Iliona (’Ιλιονη), Priamus leánya és Polymester felesége, magára vállalja kis öcscsének P.-nak nevelését. Fiának fogadja tehát, és hogy minden baj ellen még jobban biztosítsa, a világ előtt azt mondja saját fiáról Deiphilusról, hogy az Polydorus. Mikor aztán a görögök, a kik Priamusnak minden fajzatját ki akarják irtani, Polymestort nagy igéretekkel megszédítik és rábirják, hogy p.-t megölje, a bűnös király saját gyermekét öli meg. P. és Ilione csak később tudják meg a dolgot, és ekkor elkeseredésükben a kapzsi királyt megvakítják és utóbb meg is ölik. Hor. sat. 2, 3, 61. Cic. acad. 2, 27. Tusc. 1, 44. – 3. Hippomedon fia, egyike az epigonusoknak. Paus. 2, 20, 4. – 4. Spartai király, Alcamenes fia, Agis családjából. Uralkodásának kezdete az első messenei háború idejére esik, melynek befejeztével új és méltányosabb telektörvényt honosított meg. A nép őt mérséklete és jó szíve miatt nagyon kedvelte és emlékét Polemarchus által történt meggyilkoltatása után is nagy tisztességben tartotta. Paus. 3, 3, 1 skk. L. M.
