Polycrates
Polycrates, Πολυχρατης, Kr. e. 537-ben az aristocratikus uralom bukása után Samus kényura lett; eleinte együtt uralkodott testvéreivel, Pantagnotusszal és Sylosonnal, a kiket azonban csakhamar eltett láb alól. Nagyszerű udvart tartott, mely a segélyforrások növekedtével mindinkább gazdagabbá lett; pártolta a tudományt (Democedes), a költészetet (Ibycus és Anacreon), és nagyon szerette a pompát. Államát egészen kénye-kedve szerint kormáyozta; fő erejét, melyre támaszkodott, zsoldosokból álló testőrsége képezte, volt 100 ötvenevezős hajója, a közeli szigetek legtöbbjét és sok szárazföldi várost hatalmába kerített s ezzel Samust az Aegaeus tenger legelső hatalmává tette. Helyzetét az által iparkodott még jobban biztosítani, hogy erős szövetségeseket -szerzett, így pl. az aegyptusi Amasist, a ki állítólag azért mondta föl neki a barátságot, mert P. szerencséjét nagyon is nagynak tartotta; szövetséget kötött továbbá még Cambysesszel is, de a Cambysesnek küldött hajóhad elpártolt P.-től. Azonban ő úgy a lázadókat mint az őket támogató spartaiakat és corinthusiakat is legyőzte. Halálát saját meggondolatlanságának köszönhette: Oroetes perzsa helytartótól, ki nagy kincset igért volt neki, Magnesiába csábíttatta magát és ott aztán keresztre feszítették Kr. e. 524/3-ban. Hdt. 3, 39 skk. 120 skk. Diod. Sic. 10, 15. Aristot. pol. 5, 9, 4. Cic. fin. 5, 30, 92. Val. Max. 6, 9. K. B.
