Προσχυνειν
Προσχυνειν (v. ö. χυνειν = csókolni), eredeti jelentése: földre borulni és arcczal a földet érinteni; oly szokás, mely főleg Persiában volt honos, hol az emberek a király és satrapák előtt leborultak, a mit görög ember magára nézve lealázónak tartott. Hdt. 7, 136. A π. szót a görögök főleg vallásos tisztelet jelölésére használták, midőn valamely istenszobor vagy oltár előtt leborultak. Aesch. pers. 499. Soph. Oed. Col. 1654. V. ö. Adoratio. G. J.
