Metis
Metis, Μητις. – 1. Mint nőnemű szó az okosságnak megszemélyesítése, Oceanus és Tethys leánya (Hes. theog. 358), Zeusnak első felesége és Athenának anyja. A sors úgy határozta volt, hogy M. először egy leányt szüljön (γλαυχωπις Τριτογενεια-t), a ki hasonló legyen atyjához bátorságban és okos észben; utána pedig fiút, túlontúl hatalmast, a ki felküzdi magát az istenek és emberek urává, következésképen megbuktatja magát Zeust is. Hogy ezt a veszedelmet elkerülje, Gaea és Uranus azt ajánlják Zeusnak, hogy nyelje el M.-t, a míg Athenát még csak méhében hordja. Zeus ezt meg is cselekedte, utána pedig saját fejéből hozta világra Athenát azon sisakosan és pajzsostul. Akkor aztán Zeusnak M.-től mit sem kellett tartania, sőt ellenkezőleg az istennek belsejében lakozván, maga hirdeti neki a jót és a rosszat. Hes. theog. 886 skk. – 2. Mint hímnemű szó M. egy fogalmat jelent az orphikus philosophiában, illetve theogoniában. Az orphikusoknál ugyanis mint első őselem az idő jelenik meg (χρονος); azután egy kettős elem (dyas) következik: Aether és Chaos, melyek a világtojással egyetemben az első triast alkotják. A világtojásnak megtermékenyítéséből támad Phanes, a fénynek ősistene, a ki egymagában megint egy tirast egyesít, melynek tagjai: M. = νους, Ericapaeus = δυναμις és Phanes = πατηρ vagy ζωοδοτηρ (Orphic. fragm. 48, Ábel Jenő kiadása); egyszerű szavakban kifejezve: a fény, mely az aethert áttöri és az egész teremtést beragyogja, a legfőbb isten, a kinek fentebb említett három neve közönséges beszédben nem egyéb, mint βουλη, ϕως és ζωοδοτηρ. Proclus ezt még tovább fejleszti, nála M. (Phanes és Ericapaeus társaságában) az ős istenség három fő oldalának egyike, másként πρωτογονος, πρωτος γενετωρ és Eros. S mikor az orphikusok Zeust mint mindenes istent ünneplik, egyúttal pedig fölteszik róla, hogy Erost, Phanest és M.-t magába nyeli, azzal pedig magában egyesíti azokat az őselemeket is, a melyekből ezek előállottak: lényegileg oda jutnak, a hová Hesiodus Theogoniája, mely szerint Zeus M.-t magába fölvevén, a legfelsőbb bölcsességnek és belátásnak együttes birtokába jutott. Preller, Griechsiche Mythologie, 14, 41 skk. Lobeck, Aglaoph. 1, 468–710. L. M.
