Melus
Melus, Μηλος, a Sporasok szigetcsoportjának egyike, Cretától Északra. Területe 162 km.2; felszine hegyes, vulcanikus eredetre vall s tele van meleg forrásokkal ma is és igen sok konyhasót, ként, agyagot, gipszet, porczellánföldet s tajtékot szolgáltat. Földjén olaj, bor és gyümölcs is terem. A régiek kereknek mondják (μηλον, alma), de most már Északnyugaton mélyen belenyúlik egy öböl. Különben Nyugatról most is egészen kereknek látszik (Plin. 4, 12, 23: rotundissima). Eredeti neve Byblus, mivel legrégibb lakói byblusiak voltak Phoeniciából. Ez őslakókat dórok űzték ki, kik Cretából telepedtek a szigetre s a peloponnesusi háborúban Spartához szitottak; ezért az athenaeiek 416-ban a szigetet feldulták, lakósait leöldösték vagy eladták rabszolgáknak s gyarmatosokat küldöttek helyükbe. A dórok később még egyszer összeszedték ugyan magukat, de a sziget többé nem tudott felvirágzani. Hdt. 8, 46. 48. Thuc. 3. 91. 5, 84–115. Xen. Hell. 2, 2, 9. Plut. Lys.14. A sziget egyetlen, hasonnevű városából ma némi romok vannak; közelében kitünő melegfürdők voltak, melyeket már Hippocrates is ismert. Itt született Diagoras philosohpus. L. B.
