Lemnus
Lemnus, η, Ληυνος, vulcanikus eredetű sziget az Aegaeus tengerben, az Atlas hegyfoktól Keletre. Régebbi nevei Aethalia, Hypsipylea, m. Limnosz, olaszúl Stalimene. Területe 477 km2. Felszine hegyes és halmos (legmagasabb K.-en a Mosychlus, 340 m.), de azért földje elég termékeny, s továbbá innen eredt a festő anyagnak (μιλτος, terra rubicata, t. sigillata) és orvosságnak használt «lemnusi föld.» A sziget Vulcanusnak volt szentelve, ki az Olympusról ledobatva ide esett volt, s állítólag itt is volt a műhelye. Hom. Il. 1, 590. Anacr. 45, 2. Itt tartózkodott a görögöktől elhagyott Philoctetes is a trójai háború idejében. Legrégibb lakói a kalóz Sinties (’ασιντιεςανδρες) voltak. Az argonautáktól s a lemnusi asszonyoktól származott később a Μινυαι nemzedék, melyet később a pelasgusok szorítottak ki. Hdt. 4, 145. Ezeknek elvetemültsége Herodotus (6, 138) szerint közmondásos volt. Később phoeniciaiak telepedtek a szigetre, 510-ben Kr. e. pedig I. Darius foglalta el, mígvégre Miltiades alatt Athenae hatalma alá került s később is az Achaja provinciához tarotzott. Hdt. 5, 26. 6, 140. Thuc. 4, 109. 7, 57. Pol. 30, 18. Két városa volt a szigetnek (διπολις): Hephaestia K.-en és Myrina (m. Kasztron) Ny.-on. V. ö. Rhode, Res Lemnicae, Vratislaviae, 1829. Conze, Reise a. d. Inseln d. thrak. Meers, Hannover, 1860, 104 sk. I. B.
