Leander
Leander, Λεανδρος, egy abydusi ifjúnak a neve, ki egy Aphrodite-ünnep alkalmával a szemben fekvő Sestusban meglátja Herót (’Ηρω), Aphrodite papnőjét s oly szenvedélyesen megszereti, hogy attól fogva éjjelenkint átúszsza a Hellespontust, hogy kedvesével találkozhassék; irányította annak a lámpának a fénye, melyet Hero a sestusi torony ablakába tett. Egy viharos éjszakán azonban a lámpa kialudt s L. a hullámokban lelte halálát; ezek a sestusi partra vetik, hol Hero megpillantja s bánatában a toronyból a mélységbe veti magát. A mondát költői alakban feldolgozta az 5. században Kr. u. élt Musaeus (l. o.), de nyilvánvaló, hogy jóval régibb keletű, a mint azt nemcsak az első római császárok idejéből Ovidius neve alatt ránk maradt 2 hősi levél (ford. Latkóczy, Egy. Phil. K. 6, 696–702. 820–827) bizonyítja, hanem Martialis epigrammája is (14, 181), mely L. egy márványszobráról tesz tanúságot, s az ábrázolások, melyek domború műveken, gemmákon s főleg abydusi és sestusi érmeken ránk maradtak. Egyébiránt Schiller és Grillparzer német költők földolgozták, Than Mórnak egy (1894-ben kiállított) festménye is örökíti. Irodalom: Cl. F. Meyer, Der Mythus von Hero und L. (1858). Klemm, De fabuale quae est de Herus et Leandri amoribus fonte et auctore (1889). Köppner, Die Sage von Hero L. Komotau, 1894. V. R.
