Juppiter Dolichenus
Juppiter Dolichenus, Doliche syriai város sajátos napistene, erős és hatalmas, mint Juppiter, miért is a rómaiak vele azonosították. A Kr. u .2-ik század közepéig azonban még Doliche sem igen volt ismeretes, úgy hogy cultusa, melynek keletkezését különben nem ismerjük, csak ezután foglalhatott tért a római birodalomban. Első sorban syriai rabszolgák és kereskedők terjesztették, így Apulumban is két Suri negotiatores állított tiszteletére oltárt (Eph. ep. 2, 401), Ampelumban (Zalatna) pedig lehetett egy commagenei telep, mert egy odavaló oltáron (CIL III 1201 a. 6) az isten neve: J. O. M. Dolichenus deus aeternus Commagenorum. Romában temploma az Aventinuson állott, továbbá az Esquilinuson is tisztelték. A legtöbb hivője azonban a tartományokban volt, ott, hol katonaság tartózkodott, nevezetesen Daciában, Pannoniában, a Rhenus mentén. A mi a katonák előtt népszerűvé tette, az harczias jellege. Kitünik az ábrázolásaiból is, melykehez a 499. á., a közölt kömlődi bronztábla tartozik. Mindig egy izmos bika hátán áll, teljes katonai fegyverzetben, jobb kezében kétélű kalapácsot, a balban villámnyalábot tartva. A feliratokban (mint különben a kömlődi táblán is látjuk, melyet a cohors I Alpinorum peditata centuriója készíttetett) mellette még más istenek is előfordulnak: Hercules, Diana, Sol, Victoria stb. Egy aqincumi oltárkövön (CIL III 3462), melyet az 500. á. alatt mutatunk be, Juppiter egy személyben a Dolichenus és Heliopolitanus neveket viseli, mely utóbbi alatt egy másik syriai isten rejtőzik, ki nevét Heliopolis várostól kapta. A felirat olvasása: I(ovi) O(ptimo) M(aximo) Dulceno Helipolitan(o) sacrum fecit. T. Aureli(us) Secu(ndus) vete(ranus) leg(ionis) II ad(jutricis) p(iae) [f(idelis)] pro se et suis posu(it). V(otum) s(olvit( l(fibens) m(erito). K. BÁ.
499. Bronztábla Kömlődről Juppiter Dolichenusszal a nemzeti muzeumban.
500. Oltárkő Ó Budáról Dolichenus tiszteletére.
