Ithaca
Ithaca, ’Ιϑαχη, az ú. n. ión szigetek egyike, Acarnaniától Nyugatra Cephalleniától Keletre; mai nevén to Thiáki (hivatalosan ’Ιϑαχη). Terjedelme mintegy 92,km2, lakosainak száma jelenleg körülbelül 9000. Az olajfáktól és szöllőktől gyéren borított szigetet, mely a tengerből helyenkint meredeken kiemelkedő mészkősziklákból áll, az ú. n. molói öböl egy hosszúkás nagyobb északi s egy tömöttebb déli félre tagolja szét. A földszoroson, mely a két részt összeköti, emelkedik a 830 m. magasságú ’Αετος hegy, melynek Paleo Moszkhata nevű nyúlványa régi görög erődítvényeit tartották Gell és Schliemann Odysseus városának s melyhez közel egy toronyalakú épület máig is a nép száján a χαστρο του Οδυσσεως nevet viseli. A sziget északi részében a 808 m. magasságú ’Ανωγη nevű hegység emelkedik, melyet az Odysseában (9, 22. 13, 351) említett Νηριτον (Neritum) hegygyel szeretnek azonosítani; a déli részében a 671 m.-nyire emelkedő Στεϕανοι van, melyben a Homerusnál (Od. 1, 186) előforduló Νηιον-t látják, Homerus leírása szerint Ithaca τρηχεια (Od. 9, 27. 10, 417. 463), παιπαλοεσσα (Od. 11, 480), χραναη (Od. 1, 247. 15, 510 stb. Il. 3, 201); jelentékeny állattenyésztéssel (Od. 4, 601. 605. 21, 18), buza-, bor-, füge- és olajtermeléssel (Od. 13, 244. 24. 246) bír, s bőven borították erdők (Od. 13, 246. Il. 2, 632: Νηιον εινοσιϕυλλον). A homerusi várost ujabb kutatók (Warsberg, Lolling) a sziget északi felében keresték, támaszkodva arra, hogy a peloponnesusi útjáról visszatérő Telemachusra egy kis szigeten, Arterisen (μεσσηγυς ’Ιϑαχης τε Σεαμοιο τε, Od. 4, 846) leselkednek a kérők s ez a sziget csak a Cephallenia s a Ithaca között lévő Dhaszkálio lehet; következőleg a mai Σταυρος nevű helységtől Nyugatra fekvő kis öbölben keresik a város kikötőjét, hivatkozva egyúttal arra, hogy a feléje ereszkedő lejtőn a 7. évszázban jelentékeny helység állott s az öbölnek neve ma is λιμην της πολεως, viszont a sziget északi részén fekvő ’Εξωγη-ben látják a Νηιον-t. Tagadhatatlan azonban, hogy Homerus adatai a szigetről a mai Ithaca fekvésével nem egyeztethetők össze; ő nevezetesen azt állítja (Od. 9, 25), hogy a sziget χϑαμαλη πανυπερτατη ειν αλι χειται προς ζοϕον s hogy Odysseus nyájainak nagy része a szárazföldön legel (Od. 14, 100–102). Az ellenmondásokra már Sophon utalt s ezért Völcker, Hercher s mások annak a nézetnek adtak kifejezést, hogy az Odyssea költője nem autopsiából ismeri Ithacát. Legujabban Dörpeld annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a homerusi Ithacát voltaképen Leucas szigetén kell keresni s az attól Délre fekvő Arkoudhiban Asterist, a mai Ithaca pedig, a homerusi Samus, Cephallenia meg Dulichium. De az ásatások eleddig (1901 máj.) e véleményét még nem erősítették meg. – Irodalom: Sickler, handbuch der alten Geogr. 2, 234 skk. Bursian, Geogr. v. Griechenland 2, 366–371. Lolling, Hellenische Landeskunde (Iwan v. Müllers Handbuch 3) 201 skk. hercher, Homer und das Ithaka der Wirklichkeit, Hermes 1, (1866), 263–280. Schliemann, Ithaka, der Peloponnes und Troja, Leipzig, 1869, 14–78. Gallina, Die Theorie Leukas-Ithaca, Zeitschrift für die oesterr. Gymnas., 1901. 97–118. V. B.
