Isauria
Isauria, ’Ισαυρια, Lycaonia délnyugati része, mely Pisidiával s Ciliciával határos, zord, nehezen megközelíthető és kevéssé ismeretes hegyvidék a Taurus magaslatán és északi lejtőin, Caralis és Trogitis tavakkal. Vad, harczias lakói folyton nyugtalanították a szomszéd népeket és részt vettek a ciliciaiak rabló kalandjaiban. P. Servilius legyőzte őket 76-ban Kr. e. (ezért nevezték Isauricusnak, l. Servilii, 16). Pompejus az országot 63-ban Ciliciához kapcsolta és Antonius Amyntast, Galatia királyát (36–25) tette egyszersmind I. urává. De mindegyre kivonták magukat a római uralom alól s különösen Alexender Severus óta a nyugati ciliciaiakkal, a kik most szintén az isaurusok nevét viselik, a legvakmerőbb kalandokban vesznek részt, úgy hogy területüket katonai őrséggel kellett körülzárni. Később többen byzantiumi szolgálatba lépnek; egyikük, Zenon, a császári trónra is jutott (474–491). Az erős fővárost Isaurát Perdiccas (Kr. e. 322) és Servilius szétdúlja, de Amyntas a közelben újra felépíti. M. Ulubanár, Északra tőle Lystra, m. Karadag. Strab. 12, 560 sk. 14, 665. E. B.
