Interrogatio
Interrogatio, 1) tanukihallgatás l. Testis; 2) felperesnek alpereshez a magistratus előtt intézett kérdése (i. n. jure) a czélból, hogy a beperlés mind alanyra mind mértékre nézve pontos lehessen. Mit alperes feleletében beismer, igaznak vehető. Justinianusnál in jure és in judicio eljárás nem lévén, az i. in jure elvesztette gyakorlati jelentőségét. Dig. 11. 1. 1. Vécsey, Institutiók, 1901. 257 sk. ll.; 3) bűnügyi keresetekben így nevezték a perfelvétel (inscriptio) után megidézett vádlott kihallgatását; ha tettét beismerte vagy ha világosan rábizonyították, akkor már in jure elitélték; ha azonban ki tudta mutatni ártatlanságát, akkor szabadon bocsátották. Máskülönben az ügy judicium elé került. Liv. 45, 37. Tac. ann. 14, 46. 16, 21. Cic. Verr. 1, 5. 3, 95. Sen. contr. 8, 1. CS. JÓ.
