Hypsipyle
Hypsipyle, Hypsipylea, ’ϒφιπυλη, ’ϒφιπυλεια, Thoas lemnusi királynak leánya. Midőn a lemnusi asszonyok minden férfiembert kiirtottak, ő egymaga volt az, a ki édes atyját megmentette, még pedig oly módon, hogy egy szekrénybe rejtette és azt hiresztelte róla, hogy meg van ölve. Ekkor azután ő lévén az uralkodó családnak utolsó sarja, őt választották királyasszonynak. Mikor az Argonauták Lemnusba jöttek s az asszonyokkal frigyre léptek, Iasont H. fogadta magához, a miből később két fiú származott, nevezetesen Thoas és Eucenus. Apollod. 1, 9, 17. Apoll. Rhod. 1, 608 skk. Orph. Arg. 469 skk. Val. Flacc. 2, 242 skk. Mikor az Argonauták, kiknek lemnusi kalandjait Aeschylus és Sophocles egy-egy tragoediában tárgyalták, elpályáztak és a lemnusi asszonyok megtudták, hogy Thoas király életben maradt, roppantul felindultak, Thoast a tengerbe dobták, H.-t pedig elűzték. Bujdosása közben kalózoknak kezébe esett, a kik rabszolgaságra juttatták. Mint rabnő került Lycurgushoz, Nemea királyához, a hol Opheltesnek gondozását bizták rája (l. Adrastus, 1). A véletlen azonban úgy akarta, hogy H. akarata ellen Opheltes halálának okozója lett. Midőn ugyanis a Thebae ellen induló hét vezér a nemeai völgybe érkezett, forrást kerestek és akkor H.-re bukkantak, a ki a kisded Opheltest karján tartotta. H. a gyermeket a fűbe tette, s aztán megmutatta a forrást. Eközben azonban egy kigyó jött, mely a fűben pihenő gyermeket megölte. A kétségbeesett szülők eleinte bosszúra gondoltak, Lycurgus a hűtlen dajkát meg akarta ölni, de Tydeus fegyveresen állott vele szembe, Adrastus és Amphiaraus pedig békítőleg vetteték közbe magukat. Igy aztán H.-t csak fogsággal büntették, a melytől fiai, Thoas és Euenes szabadították ki. H. története már az amyclaei trónuson is ábrázolva volt, de előfordult később is vázaképeken, sőt a római-hellen korban érmeken is (corinthusi pénzek Domitianus és Septimius Severus, továbbá argosiak Hadrianusa alatt). L. Roscher szakszótárának czikkén kivül a következő műveket: Preller, Griechische Mythologie, 2, 356 skk. Gerhard, Griechische Myth. 2, 745 fej. Groeger, De Argonaut. fab. historia (Breszlau, 1889, 56 skk.). Vogel, Scenen euripideischer Tragödien in griechsichen Vesengemälden (Leipzig, 1886, 107–108). L. M.
