Hipparchus
Hipparchus, ’Ιππαρχος. – 1. L. Hippias, 1. – 2. Az ujabb attikai vígjáték költője. Csak 4 comoediájából (ανασωζομενοι, ζωγραϕος, Φαις és παννυχις) maradt fenn néhány töredék, melyeket összegyüjtve találni Kocknál, Com. Att. frg. 3 (Lipsiae, 1888) 272–274. ll. – 3. Az ókor leghíresebb csillagásza, a bithyniai Nicaeából. Élt Kr. e. 160–125. táján, tanított Rhodus szigetén és Alexandriában. Ptolemaeus (Alm. 3, 2, 150) szerint ernyedetlen munkásságú és különösen igazságszerető férfiú volt, ki úgy látszik sokat utazott is. Munkáiból csak az Aratus és Eudoxus ϕαινομενα-ihoz írt, 3 könyvre terjedő commentarius maradt ránk (kiadta először Vettori, Firenze, 1567, των ’Αρατου και Ευδοξου ϕαινομενων εξηγησεις czímmel, utoljára Migne Petavius után a Patrol. Gr. 19. kötetében, 1857), míg másoknak csak a czímeit tudjuk, így a περι μεγειϑων και αποστηματων ηλιου και σεληϖης βιβλια δυο-nak, περι της των απλανων συνταξεωνς και του χαταστερισμου-nak, a περι της πραγματειας της εν χυχλω ευϑειων-ról (12 könyvben), s a περι του ενιαυσιου χρονου-ról irottnak (utóbbi «εν βιβλιω ενι»). A mi a korábbi időkben élt csillagászok fölé emeli, főleg szigorú módszere és fölfedezései. Ő állapította meg először, hogy a föld a látszólag a naptól vont körnek nem a kellő középpontjában fekszik, ő tőle ered az éjnapegyenlőség évenkint való praecessiójának (Nyugat felé nyomulásának) a meghatározása, s tőle való az akkori időben «szinte istentelennek» (Plin. n. h. 2, 46) látszó kisérlete, az összes álló csillagokat jegyzékbe szedni. Kutatásaihoz, illetőleg észleleteihez a tőle feltalált ill. tökéletesített műszerek (αστρολυβιον és διοπτρα) szolgáltak, melyek egészen a távcső feltalálásáig maradtak használatban. V. ö. Wolf, Gesch. der Astronomie (München, 1877) 45 skk. 154 skk. 193 skk. Günther, Gesch. der ant. Naturwiss. (Nördlingen, 1888) 75 sk. V. R.
