Hermesianax,
Hermesianax, ’Ερμησιαναξ, Colophonból, elegiaköltő az alexandriai korszakban, született 330–320 közt Kr. e. Három könyvre terjedő költeménysorozatot írt, melynek Leontium (Λεοντιον) nevű kedveséről hasonnevű czímet adott. Ebben különböző szerelmi történeteket énekel meg lyrikus formában. Így megénekli Polyphemus és Galatea, Arceophon és Arsinoë, Menalcas és Enippe, Leucippus és nővére, Nanis és Cyrus szerelmét, melyek mindannyian gyászos véget értek. Szerelmi regények ezek, az Antimachus és Philetas szellemében írva. A 3-ik könyvből maradt ránk 98 versből álló töredék (Athen. 13, 597 skk.), mely felsorolja mindazon költőket és bölcsészeket, kiket a szerelem hatalma megejtett; kezdi Orpheuson, végzi Philetasszal. Minthogy e töredék egyik sora (72. vers) «erről a városról» emlékezik meg, mely nem lehet más mint Colophon, a Leontium valószínűen e város feldúlása, tehát 281 előtt keletkezett. E töredék tisztázása a szövegcritika veritékes munkájába került és az a Hesiodusszerű száraz hang elüti azon sentimentalis iránytól, melyet e korszak szellemében H. követett. Feltünő a mondák összezavarása. Így Orpheus kedvese Agriope, Anacreonnak Sapphóhoz való szerelmét költi, sőt a Hesiodus-féle ηοιαι alkalmat ad a költőnek, hogy Hesiodus kedvesévé tegye ’Ηοια-t. Töredékeit kiadta Bach költői Anthologiájában, G. Hermann (Opusc. 4. k.), Rigler és Axt (1828), Rud. Schulze, Quaestiones Hermesianactae, Lipsiae, 1858. Rohde, Der griech. Roman und seine Vorläufer, Leipzig, 1876 (74–82. l.). Conat, La poésie alexandrine sous les trois premiers Ptolemées, Paris, 182 (80–90. l.). H. I.
