Herillus,
Herillus, ’Ηριλλος, stoikus görög bölcselő, eredetére nézve carthagói volt és működésének javakora 260-ra esik Kr. e. Zenótól tanult és rendszerében kétféle jót különböztetett meg, az egyiket a bölcsességre törekvők, a másikat a nagy tömeg számára. Amazokra nézve a legfőbb jó (τελος) a tudás és megismerés (επιστημη), emezeknek külön jót (υποτελις) tűzött czélul, míg mindazt, a mi az erény és bűn között középen van, αδιαϕορον néven nevezte meg. Cic. fin. 2, 13. 4, 14. 15, 5, 25. tusc. 5, 30. Diog. Laërt. 7, 165. skk. V. ö. Zeller, Philos. der. Griech.3 3. k. 1. r. 36, 53. L. M.
