Helotes

Teljes szövegű keresés

Helotes, ελωτες, ειλωτες, ειλωται. Az Eurotas völgyébe nyomult győzelmes dórok a régi archivus lakosságnak meghagyták szabadságát, földbirtokát, vagy az utóbbinak legalább egy részét, politikai jogokban azonban nem részesítették őket, kik földeik után is tartoztak már ezután adót fizetni. Ezek voltak a perioecusok (περιοιχοι). Jóval súlyosabb helyzetük lett a helotáknak, kik közép helyet foglaltak el a szabad emberek s az egyesek által vásárolt rabszolgák (δουλοι) között. Igen elterjedt vélemény szerint az első heloták azokból lettek, kiket a benyomuló dórok már jobbágyi állapotban találtak, kik tehát a régi achivus uraknak bérfizető alattvalói voltak. Helotákká lettek továbbá a perioecusok közül azok, a kik ismételve fellázadván, leverettek. Végre voltak a heloták között dórok is, azok a messeniaiak t. i., a kik a II. messeniai háborúban legyőzetvén, hazájukból nem vándoroltak ki. Az elnevezést a régiek származtatták Helus tengerparti várostól, melynek lakói fellázadván, leigáztattak; származtatták mocsaras vidékektől: ελη, de valószinűbb ennél a Lennep és O. Müller által hirdetett nézet, a mely szerint az elnevezés αιρεω-tól (aor. ειλον) származik, minélfogva ειλωτες fogságba esetteket jelentene. A heloták fontos közegei a spartai életnek. Az állam bocsátotta őket a polgárok rendelkezésére, kiknek tettek ugyan különféle házi szolgálatokat is, de főhivatásuk abban állott, hogy a spartai teljes jogú polgárok központi földbirtokain letelepülve, azokat míveljék s ellássák uraikat a megélhetés eszközeivel, hogy aztán azok minden idejüket a közélet feladataira s főképpen a hadi gyakorlatokra fordíthassák. Egy birtokrész után évenként 82 medimnus árpát s megfelelő mennyiségű folyékony terményt kellett uraiknak beszolgáltatniok. Ha több termett, az az ő hasznuk volt s így bizonyos jólétre, saját vagyonra tehettek szert. Szolgálatukat uraikon kívűl bármely spartia is igénybe vehette, valamint az állam szintén, mely a háborúkban használta fel őket. Mint könnyű fegyverzetűek kísérték a hadba uraikat, és pedig 7 helota egy polgárra számítva (Hdt. 9, 10. 28); használták a hajóhadban matrózoknak (Xen. Hell. 7, 1, 12); a pelopnnesusi háborúban már mint hoplitákat is alkalmazták. Thuc. 4, 80. 5, 34. 7, 19. Az állam tulajdonát képezvén, a polgárok nem végezhették ki, sem otthon sem a külföldön nem adhatták el. Abban a feltünő kedvezményben is részesültek, hogy ha gyerekeik a spartai törvényes mód szerint spartai ifjak közt nevelkedtek (különösen spartai polgároknak helota nőktől született fiaik), elnyerték a polgári jogokat s μοϑωνες-nek neveztettek. Ezek közé tarotzott Gylippus, Callicratidas, Lysander. Egyes polgárok szabadságot sem adhattak a helotáknak, de az állam fontos szolgálatok, különösen háborúban szerzett érdemek jutlamáúl olykor tömegesen is szabadított fel helotákat, (Thuc. 7, 58. 4, 80. 5, 34), kik aztán νεοδαμωδεις-nek neveztettek, de polgári jogokat nem élveztek. Ilyenek adományozása a szolgaságban felnőtteknek a legnagyobb ritkaságok közé tartozott. Ebben a szerencsében részesültek volt az epeunacti (επευναχτοι), a kik a II. messeniai háború nagy veszteségei után elesett uraik nejeivel gyermeket nemzettek. A heloták nagy számuknál fogva (Clinton szerint 170,500, O. Müller szerint 224,000; de ezeknek a számoknak az alapja igen bizonytalan), könnyen veszélyessé lehettek a fennálló rendre nézve. Ennek meggátlására szolgált a κρυπτεια (l. o.) sajátságos intézménye. E szerint az ephorusok évenként kiküldték a derekabb spartai ifjakat, hogy felfegyverkezve titkon járják be az országot, kémleljék ki a heloták magatartását s a kik hajlandóknak látszottak zavart, lázadást szítani, azokat rövid úton tegyék el láb alól. Plato (legg. 1, 633. 6, 763) és Plutarchus (Lyc. 28) adnak erről az intézményről egymástól eltérő tudósítást. Helyesebbnek látszik a Plutarchusé mint a Plato elmagyarázott hiradása. Hogy a spartai hatóság kész volt igen erélyes rendszabályokra a gyanus és rendesen legkiválóbb helotákkal szemben, mutatja Thucydides hitelt érdemlő tudósítása, mely szerint a peloponnesusi háború korában 2000 helotát és pedig a legderekabbakat nyomtalanul eltüntettek. Thuc. 4, 80. Spartán kívül más dór államokban is találunk a helotákéhoz hasonló helyzetben levőket, így Cretában χλαρωται, αϕαμιωται, Gortynában οιχεες, Sicyonban χορυνηϕοροτ, Argosban γυμνητες vagy γυμνησιοι név alatt. Hasonló helyzetűeknek látszanak penesták (πενεσται) Thessaliában. S. L.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT