’Ελεπολις
’Ελεπολις (városvívó), így hívták azon toronyalakú óriás ostromgépet, melyet Demetrius Poliorcetes szerkesztett és először Rhodus ostrománál alkalmazott 304-ben Kr. előtt. Rettentő nagyságával felülmult minden addig alkalmazott ostromgépet. Diodorus Siculus leírása szerint (20, 48. 91) mintegy 500 négyszögméter területű s négyzetalakú talapzaton nyugodott, melynek farészeit vaspántok foglalták össze, a talapzat alatt 8 erős és csaknem egy méter talpszélességű kerék volt alkalmazva a gépezet mozgatására s hogy menetközben a gép irányát könnyen lehessen változtatni, a kerekek forgó csapokkal voltak ellátva. Az alap négy szögletéből minteg 44 méter magasságú faoszlopok emelkedtek, melyek úgy voltak összefoglalva, hogy a torony fölfelé folyvást keskenyedett és 9 emeletre volt felosztva; ez emeleteken, melyeket két lépcső kötött össze, a legnagyobb fajtájú kő- és nyílszóró ostromgépek voltak elhelyezve s a homlzat falán minden emeleten lövőrészek voltak alkalmazva az ellenség ostromlására, kisebb három oldalfala pedig vaslemezzel volt bevonva. A gép mozgatására 3400 erős katona kellett. A helepolis nevét később az ostromló tornyokra általánosították, sőt a faltörő kossal elltátott testudókra is alkalmazták. Vitr. 10, 22. Amm. Marc. 23, 4. L. Ostrom, 3. D. I.
