Gabinii,
Gabinii, plebejus nemzetség. – 1. Gab., parancsnok Scodrában Illyricumban Kr. e. 167. Liv. 45, 26. – 2. A. Gab., a Kr. e. 139. hozott lex tabellaria indítványozója. V. ö. Cic. legg. 3, 16, 35. – 3. A. Gab., elesett a szövetségesek ellen viselt háborúban Kr. e. 89. Flor. 3, 18, 13. – 4. A. Gab., hadi tribunus, ki Sulla alatt Chaeroneánál küzdött s azután mint Sulla meghatalmazottja Ázsiába ment Murenához. – 5. A. Gab., Kr. e. 67. néptribunus, ki Pompejus által megvásárolva azt a nevezetes törvényt indítványozta, melynek értelmében Pompejus a kalózok ellen indítandó irtó háborúban a legfőbb s majdnem korlátlan hatalmat kapta. Cic. de imp. Pomp. 17. Plut. Pomp. 25. A 66. évben Pompejust legatusi minőségben Ázsiába kisérte, a hol azonban sem Mithridates sem (65) a parthusok ellen nem igen tüntette ki magát. Azután Judeába indult, hol a Hyrcanus és Aristobulus közötti versengésnek véget vetvén, utóbbira ruházta át nagy összegért a hatalmat. Az Ázsiában szerzett kincsekkel roppant adósságait törlesztette. 61-ben praetor, 58-ban consul lett. Plut. Pomp. 48. Caes. 14. Dio Cass. 33, 13. Caes. b. g. 1, 6. Azután Syriát kapta tartományul, majd Clodiusszal vállvetve Cicero száműzetését sürgette és Piso collegájával együtt a triumviratus, első sorban Pompejus érdekében működött; egy Cato által ellene indított pörnek nem volt foganatja. Cic. Mil. 27. de dom. 25. Dio Cass. 38, 30. Az 57. évben G. mint proconsul ujra Syriába távozott, a hol a felkelt zsidókat legyőzte s több lerombolt várost ujjáépített. Plut. Ant. 3. Az arabokkal szemben ellenben kudarczot vallott. Egyre folytatott zsarolásaival többször zendülést idézett elő. 55-ben szokás ellenére megtartotta Syriát, véget vettet a zsidók ujabb felkelésének s azután Pompejus parancsára Ptolemaeus Auletest visszaültette Aegyptus trónjára. Cic. Phil. 2. 19. Just. 42, 4. Caes. b. c. 3, 4. 103. Dio Cass. 39, 155 sk. Miután a távollétében Syriában és Judaeában kitört mozgalmakat leverte, kénytelen volt (55 végén) Syriát utódának Crassusnak átadni. Romában az erőszakos és zsaroló ember ellen több vádkeresetet indítottak. Az első pörben, melyek folyamán több senator, consul, tribunus és lovag és különösen Cicero vallott ellene, pénze árán és Pompejus támogatásával kikerülte a büntetést. Cic. Pis. 21. Phil. 2, 19. Att. 4, 16, 5. Cic. qu. fr. 3, 4. A második pörben ellenben, melyet szintén sikkasztás miatt indítottak ellene, Cicero ékesszóló védőbeszéde daczára számkivetésre itélték. Dio Cass. 39, 55. 68. Cic. Rab. Post. 4. A 49. évben Caesar engedelmével visszatért Romába, kinek parancsára azután (de csak Pompejus halála után) Illyricumba indult, hol a dalmata törzsekkel szemben Salona környékén vereséget szenvedett. E városban 47-ben meg is halt. Caes. b. Alex. 42. Pazarló életmódja, zsarolásai és kapzsisága miatt közgyülölet tárgya volt. Cic. Pist. 17. Qu. fr. 3, 1. – 6. A. Gab. Sisenna, az előbbinek fia, atyja oldalán küzdött Syriában 57-ben Kr. e., majd Aegyptus közigazgatását vezette távollevő atyja helyetteseként. Dio Cass. 39, 56. – 7. P. Gab. Capito (máskülönben Cimber Gab.), Catilina egyik buzgó társa, a ki az allobroxokkal alkudozott és utóbb kivégeztetett. Sall. Cat. 17. 40. Cic. Cat. 3, 3. M. L.
