Erasistratus
Erasistratus, ’Ερασιστρατος. – 1. Athenaei, Phaeax atyja, valószínüleg a 30 zsarnok egyike. Thuc. 5, 4. Xen. Hell. 2, 3. 2. – 2. Kiváló görög orvos Iulisból, Ceos szigetéről; a cnidusi Chrysippus, Metrodorus és Theophrastus tanítványa. A 3. század elején Kr. e. Seleucus Nicator udvari orvosa volt Antiochiában, ennek 280-ban bekövetkezett halála után Alexandriában telepedett le, a hol főleg tudományos kutatásokkal és irodalmi működéssel foglalkozott és a róla elnevezett orvosi iskolát, ιο ’Ερασισρατειοι, alapította. Halálának évét nem tudjuk; Suidas szerint a Samus szigetével szemközt levő Mycalén halt meg és ott temették el. Legfőbb érdeme az, hogy míg előtte a görög orvosok vallási okokból csakis állati hullákat bonczoltak, ő nagy kortársával Herophilusszal együtt megkezdte emberi hullák bonczolását és ekként az addig kizárólag űzött zootomia után megteremtették az anthropotomiát. Az ókori írók még azt is állítják róluk, hogy halálra itélt gonosztevőkön a király engedelmével vivisectiókat is végeztek. E. fölismerte, hogy az érzés és mozgás központja az agy, melynek tekervényeit és üregeit eléggé jól írta le; megkülönböztette az érző és mozgató idegeket, de az idegeket és szálakat még összetévesztette. Az emésztést véleménye szerint a gyomor erőművileg, az ételek szétdörzsölése által végzi. Az éhséget a gyomor ürességéből magyarázta és azt állította, hogy az éhség érzetét a gyomornak külső kötelékekkel való összeszorítása által csökkenteni lehet. A betegségek oka E. szerint a túlzott táplálkozásban rejlik (πληϑος); a tulságos mennyiségben fölvett táplálék nem emésztetik meg kellően (απεφια) és ez a test nedveinek romlását (ϕϑορα) okozza. Míg rendes viszonyok között, véleménye szerint, csak a vivőerekben van vér, az ütőerekben pedig csupán pneuma, a vérbőség következtében a vér a vivőerekből anastomosisokon keresztül az ütőerekbe is eljut, és ily módon lázt és gyuladást eredményez. A vérbőség ellen a divatos érmetszés helyett koplalást és a végtagok lekötését ajnálotta, hogy az anastomisok összeszoríttassanak és a vér ne juthasson az ütőerekbe. A betegségek gyógykezelésére nem összetett gyógyszereket, hanem megfelelő életmódot, gymnastikát és meleg fűrdőket szokott rendelni. Művei már a Kr. u. 2. században elvesztek, de az ókori írók irataiból ismerjük czímeiket és tartalmukat; főbb munkái voltak: a) χαϑ’ ολου λογοι, b) περι πυρετων, c) περι τωμ διαιρεσεων, d) υγιεινα, e) περι των χατα την χοιλιαν παϑων, f) περι αιματος αναγωγης, g) περι δυναμεων και ϑασνασιμων, k) οφαρτυτιχον. Plut. Demetr. 38. Plin. 29, 1, 3. Cels. 3, 21. Strab. 12, 580. Sext. Empir. adv. Math. 1. Cael. Aurel. morb. ac. 2, 16 morb. chron. 2, 10, 13 sk. Gal. de venaesect. adv. Eras. de diff. puls. 4. de usupart. 5 sk. TI. M.
