Equus
Equus, ιππος. – 1. A lovat a régi görögök és rómaiak igen hasznos állatnak tartották. Kétségkívül Aegyptusból hozták be Görögországba s Homerus korában (ki különben a legváltozatosabb diszítő jelzőkkel emeli ki jeles tulajdonságait) még a földmíveléshez alig, inkább hadi szekerek huzásához használták. Kivált gyorsaságát tartották nagyra, nevezetesen a kanczáékét (Il. 7, 15) s ezért a szelektől származtatják (v. ö. Il. 16, 150. 20, 224. Varro, r. r. 2, 1, 9. Plin. 8, 166. Sil. Ital. 3, 379), a nap pályafutását a ló sebességével hasonlítják össze (Bacchyl. 10, 101), a hajókat a tenger lovainak nevezik. Od. 4, 708. Plaut. Rud. 1, 5, 10. Innen érthető tán a monda, mely szerint Posidon (’Ιππιος, Equester) teremtette a lovat (bár Serv. ad Verg. Georg. 1, 12: ideo dicitur equum invenisse, quia velox est ejus numen et nobile sicut mare). Híresebb lovakról monda, költészet és történet egyaránt tesznek említést. Igy Adrastus szárnyas lováról ’Αρειων-ról Posidon és Erinys szülöttéről (Il. 23, 346. Paus. 8, 25, 3 sk.), Achilles lovairól Xanthusról és Baliusról (Il. 16, 149), Menelaus Podargus lováról (Il. 23, 295), Hiero győzelmi paripájáról Pherenicusról (Pind. Ol. 1, 18), Nagy Sándor Bucephalusáról (Plut. Alex. 6, 61), Hadrianus császár Borystheneséről. Dio Cass. 69, 10. Olympiában oly lovak, melyekkel három esetben győzelmet arattak, külön emléket kaptak. Aeilan. de an. 12, 40. Plin. 8, 42. Lovakat egyébként nem sok helyen tenyésztettek, csak a hol síkság volt, így Arcadiában, Thessaliában, Epidaurusban, Aetoliában, Acarnaniában s kivált Argosban (Strab. 8, p. 380); Cyrene és Lybia (Pseudo-Opp. cyn. 2, 253) s Sicilia is híresek voltak lovaikról. A rómaiaknak Germanicus idejében Gallia szolgáltatta a lovakat. Tac. ann. 2, 5. A mi a lovak színét illeti, legnagyobb becsben állottak a fehér lovak. Schol. in Arist. Lys. 291. Liv. 5, 23. A csata számára a lovakat külön tanították, idomították. verg. G. 3, 182–208. Veget. 2, 14. – A lovaglást a görögök már a korai időktől fogva gyakorolták, bár a homerusi hősök még nem lovagolnak. De már Xenophon szükségét látja annak, hogy a lovaglás mesterségét tudományosan tárgyalja (περι ιππιχηχς). Különösen tüzes állatokra farkasfogas zablát tettek. Hor. od. 1, 8, 6. Ov. Trist. 4, 6, 4. Mellékelt ábránk (293. á.) egy a Septimius Severus ívén látható felkantározott paripát ábrázol. Nyerget (clitellae) azonban a régi görögök nem ismertek, úgyszintén a kengyelvas (tapes vagy stapia) is csak igen késői kor találmánya. Hasonlóképen ismeretlen volt a görögöknél és rómaiaknál a patkolás mai neme, az ú. n. solea ferreák csak szíjjal a lábhoz csatolt vaslemezes bőrtalpak lehettek. A lótakaró azonban ismert jószág. Liv. 21, 54. A fiatalság a lovaglást falovakon kezdte tanulni. Veget. 1, 18. – 2. L. Csillagzatok. V. R.
