Equoites
Equoites, singulares. A germánok gárdája helyébe, melyet Galba császár feloszlatott, léptek az equites singulares Augusti. Ez a fajta testőrség is a római birodalom nem római jogu alattvalóiból állott s kezdetben magukban a provinciákban ujonczozták, később Hadrianus óta majdnem kizárólag a lovas segédcsapatok érdemesebb katonáiból válogatták össze. Mint a Roma városi feliratokból kitünik, különösen nagy számmal voltak köztük a pannoniusok, dacusok, sőt egy bojus (CIL VI 3308) is akad. Egyuttal megkapván a latin jogot, mintegy középállást foglaltak el a legio legénysége és a segédcsapatok között. Ha a legióba léptek át, centuriókká lettek. Minthogy különálló csapatot alkottak, mely a praefectus praetorio parancsnoksága alatt állott, meg voltak benne mindazon principales, melyek a többi csapatokban. A turmákat decuriones vezényelték. Évekkel ezelőtt (1885) megtalálták Romában a Scala Santa közelében egyik kaszárnyájukat nagyszámú talapzatokkal, melyek feliratai a Septimius Severus előtti időből származnak s a katonák nemzeti isteneinek (mind Epona, matres Suleviae stb.) szóló dedicatiók. Bullett. commun. 1885 p. 137. A via Labicana mentén pedig napfényre került temetőjük. Bulett. commun. 1886 p. 125. A reájuk vonatkozó síremlékek egy részén ugyanis az ábrázolás van, melyet a 363. á. (l. Fegyverek alatt) mutat: Egy lovász lándzsával ellátva kantáron vezet egy nyerges lovat. Ez az emlék Aquincumból való, a hol szintén voltak equites singulares consularis, kik a helytartónak mint a császár legatusának állottak rendelkezésre. CIL III 3494. 10360. Az ábrán látható kapocs, fejsze, harapófogó arra enged következtetni, hogy az elhúnyt technikus volt, ép úgy mint a hogy a CIL VI 3182 felirat egy architecto eq(utitum) sing(ularium) szól. Marquardt, Römische Staatsverwaltung 22 S. 488 f. K. BÁ.
