Epopeus
Epopeus, ’Επωπευς, a Homerus utáni epikusoknál felmerülő mythologikus alak; úgy látszik, Helius egyik melléknevéből (magasságban, επωπη, trónoló) alakult solaris istenség, a kiből az idők folyamában mesés király lett. A hagyomány szerint Posidonnak és Canacénak fia, Aleousnak testvére (vagy fia, Paus. 2, 1, 1). Thessaliából jött Sicyonba, a hol király lett. Hozzája menekült Nycteus leánya a thebaei Antiope, a kit Zeus szerelmével megtermékenyített volt (v. ö. Amphion, 1), de a ki E.-nak neje lett. Nycetus bosszúságában és szégyenében öngyilkos lett, de fiának Lycusnak meghagyta, hogy álljon bosszút E.-on és Antiopén. Lycus elfoglalta Sicyont, megölte E.-t, Antiopét pedig foglyul vitte el magával, úgy hogy azután útközben szülte Zethust és Amphiont. Schol. ad Apoll. Rhod. Argon. 4, 1090. Egy másik hagyomány szerint maga Nycteus vezette a bosszuló hadjáratot és ő is E. is belehaltak az egymáson kölcsönösen ejtett sebeikbe. Apollod. 3, 5, 5. Paus. 2, 6, 1. 11, 1. L. M.
