’Εϕοροι
’Εϕοροι. – 1. Spartai tisztviselőtestület, melynek alapítására nézve elágaznak a hagyományok. Maguk a spartaiak és a régi írók a Lycurgus-féle hagyományos törvényhozásnak tulajdonítják, Aristoteles (pol. 8 [5] 11, p. 223, 25) Theopompus királynak; az alexandriai chronographusok 757-re teszik, mert a hagyományos ephorus-lajstrom is ebbe a Theopompus uralkodásába eső évvel kezdődik. Kezdetbeli hatáskörük és alapításuk okáról is eltérők még a nézetek. Míg Busolt és Meyer E kezdettől fogva az απελλα képviselőinek s a polgári rend és törvénytartás őseinek tekintik őket, addig Gilbert (a hagyománynyal, Plut. Cleom. 10, v. ö. Dum, lentebb i. m. 39 l.) eredeti rendeltetésüknek a polgári igazságszolgáltatást és (talán) a rendőri felügyeletet tartja, melylyel a harczban elfoglalt királyok bízták meg őket. Hatalmuk kifejlődése mindenesetre későbbi időbe (a hagyomány szerint is Chilon ephorussága idejébe, 555 Kr. e.) tartozik. Ettől kezdve ők voltak a polgárság végrehajtó közegei, az állami rend főképviselői, melyhez a királyoknak is alkalmazkodniok kellett; különben épen a két királyi ház közti egyenetlenségeknek is részük lehetett abban, hogy az 5. században az államhatalom egészen az ephorusok kezébe került. Az ε. testülete öt tagból állott, kik közül az első az állam επωνυμος (l. ’Επωνυμοι) volt; határozatot szótöbbséggel hoztak. Választásuk módjáról csak annyit tudunk, hogy az összes spartai polgárok közül voltak választhatók; különben Aristoteles (pol. 2, 9 = 48, 11) az ephorusválasztást gyermekesnek nevezi. Hivatalos helyiségük (εϕορειον, Xen. Ages. 1, 36) a piaczon volt. Csak egy évig biráskodtak, melynek letelte után számadásra voltak kötelesek. Hivatalukat az őszi napéjegyenlőség idején foglalták el. Teljesen kifejlett hatáskörük (az 5. és 4. században) a következő volt: Ők hívták össze és vezették a γερουσια-t is, az απελλα-t is. Belső ügyekben, úgy látszik, először a gerusiához fordultak tanácsért, és csak aztán terjesztették az ügyet az apella elé. Kiváló fontosságú belügyi kötelességük volt az alattvaló osztályok ellenőrzése: gyanús helotákat a κρυπιτεια (l. o.) útján tettek el láb alól; περιοιχος-okat Spartába vitethettek s ott itélet nélkül kivégeztethettek. De maguk a spartaiak, sőt a királyok is, felügyeletük alatt állottak, s a rend fentartására büntető joguk is volt. Mint a gerusiának elnökei, ők vezették az állami pöröket, s ők gondoskodtak az itélet végrehajtásáról; polgári ügyekben pedig mint egyes-birák működtek. Az összes tisztviselők nekik tartoztak számadással hivatalos évük végén, de fel is függeszthették, bebörtönözhették és a gerusia elé állíthatták őket. A peloponnesusi szövetség idején a szövetségesek járulékait és a perzsa segélypénzeket, úgy látszik, szintén ők kezelték. A külügyek terén még hatalmasabbak voltak; legalább a források ezen a téren nem is említik mellettük a gerusiát (v. ö. azonban Gilbert, Staatsalt. 1, 2. Aufl. 61). Ők léptek érintkezésbe idegen követekkel, az απελλα az ő indítványukra döntött a szövetség, béke és háború felett. Ők rendelték el a mozgósítást, az illető korosztályok megjelölése mellett. Két-két ephorus rendesen a háborúba is követte a királyt; különben az ε. testülete a háború egész folyamán titkos érintkezésben (σκυταλη, l. o.) állott a királylyal, s ha tetszett, vissza is hívhatta. A szövetség fennállása idején ők vezették a spartai szövetséges-gyűléseket (Thuc. 1, 125. Xen. hell. 5, 2, 20), és szövetségeseik alkotmányán is gyakran változtatásokat tettek. Xen. Hell. 3, 4, 2. 5, 2, 9. – Irodalom: Gilbert, Studien zur altspart. Gesch., Göttingen, 1872, 180 skk. Dum, Die Entstehung und Entwickelung des spartanischen Ephorats, Innsbruck, 1878. – ’Εϕοροι nevű tisztviselők más (kivált dór) államokban, Therában, Messenében, Heracleában, Cyrenében is voltak. – 2. Így nevezték azt az athenaei ötös bizottságot is, melyet az odavaló oligarchák a 404. évi béke után szerveztek abból a czélból, hogy a democrata szellemben való alkotmány fentartását Spartára (Lysanderre) támaszkodva meghiusítsák. Lys. Eratosthenes 43. 46. Agorat. 13, 34. GY. GY.
