’Επαγεγη
’Επαγεγη, két jelentéssel fordul elő; 1) Varázsige, melylyel az alvilági isteneket vagy gonosz szellemeket és természeti hatalmakat idézték valakinek segítségére vagy megrontására. E jelentése majdnem egyezett az επωδη jelentésével. Érdekes Herodotus 1, 132, hol a perzsa magusról van szó, ki az eleven gyepből alkotott oltár mellett επαειδει ϑεογονιην, οιην δη εχεινοι λεγουσι ειναι την επαοιδην. Plat. legg. 11, 933 r. p. 2, 364. Érdekes példája a szellemidézésnek Aeschylus Persae 623–670. a kardal. 2) A logikában és rhetorikában a rávezető (inductiv) okoskodás, mely az egyes tényekről emelkedik az általános érvényű tételre, ellentéte az okkötésen épülő okoskodásnak. Világosan megmondja Aristoteles: ουοιον επαγωγη το παραδειγμα, η δ’ επαγωγη αρχη (rhet. 2, 20. p. 1393 A), kinél Spengel szerint (Arist. ars rhetorica cum adnot. Leon Spengel, Lipsiae, 1867, 2. 271) παραδειγυα = példa, επαγωγη = példák használata a szónoki érvelésnél. H. I.
