’Ενναειηρις
’Ενναειηρις (εννεα és ετος-ból), a görögök időszámításában 8 évi cyclus (ezért neve οχταετησις is), úgy hogy a 9. évvel mindig új cyclus vette kezdetét. Ebben a 8 évi cyclusban 2922 nap volt s 99 hó, úgy hogy ekként kereken 8-szorosát kapták a 365 nap, 5 óra, 48’ és 48"-nek. A 8 évi cyclusban 3 szökőév volt, s ehhez képest 96 rendes és 3 oly hó, melyek mindegyike 30 nappal volt megtoldva, úgy hogy a szökőév 384, a polgári év 354 napból állott (az ε. felezése által előállott a πενταετηρις, és ez utóbbinak felezésével a τριετηρις). Az egész cyclusnak ο μεγας ενταυτος is volt a neve. Az éveknek ekként való számítása régi időbe, talán 800-ig Kr. e. nyúlik vissza. A mythusok legalább régi eredet mellett látszanak tanúskodni; így pld. Apollo vezeklését Admetusnál a delphii cultus 8 évi közökben tette ünnep tárgyává, s Thebaeben a boeotiai beköltözés idejétől kezdve ’Απολλων ’Ισμηνιος tiszteletére a Daphnephoriákon δι εννεατηριδος ünnepi körmenetben egy olajfabotot, az ú. n. χωπω-t vitték, melyen két nagyobb s több kisebb golyó a 365 bíborszalag csüngött, a nap, hold, csillagok s az év 365 napjának jelképezéséül. Proclus Chrest. Phot. Bibliothecájában p. 248 Westphal. Midőn a pythiai játékokat alapították, eleinte 8 évi időközökben ismételték. A Plutarchustól (Quaest. Graecae 12) mesélt Charila (l. Pallas Nagy Lex. IV. köt.) mythus is a 8 évi cyclus szerint való számítás régi volta mellett szól. A görögök maguk úgy tartották, hogy az ενναετηρις a cnidusi Eudoxus (l. o. 1) csillagász alkotása, de voltaképen már a tenedusi Cleostratus (l. o. 2) volt az, ki astrologikus költemény tárgyává tette. Utána mivel csakhamar rájöttek az ennaëterikus évszámításnak tökéletlenségeire (a 99 hó nem tévén ki voltaképpen 2922, hanem 2923 1/2 napot), iparkodtak 8-nál jóval több esztendőre terjedő cyclusokat alkotni, de egészen az athenaei Meton (l. o. 1) felléptéig nem nagyobb szerencsével. L. Év. V. R.
